Egy széllökés végigsöpör a széles, sík mezőkön, magával viszi a nedves föld és a sós északi-tengeri levegő illatát - és hirtelen úgy tűnik, mintha maga a fény válna színné. Aki a holland festményt nézi, azonnal rájön, hogy itt a fény az igazi főszereplő. Ellentétben a napsütötte Itáliával, ahol a reneszánsz művészek a márványban és a freskókban keresték a drámát, Hollandia a mindennapokat, a látványosságot, az életet a maga csendes árnyalataiban ünnepli. Vermeer festményein például, amelyeken egy napsugár beesik az ablakon, és egy tejeskannán táncol, a láthatatlan láthatóvá válik: csend, koncentráció, egy pillanat, amely örökkévalóságnak tűnik. A hollandok értették, hogyan kell a kimondhatatlant színben megörökíteni - nem pátosszal, hanem szinte tudományos kíváncsisággal arra, amit a szem valójában lát.
Egy pillantás Rembrandt önarcképeire, és az ember szinte érzi az érdes vásznat az ujjai alatt. Ecsetvonásai olyanok, mint egy olyan élet nyomai, amely nem fél megmutatni még az árnyékokat sem. Míg a francia impresszionisták később a pillanat múlandóságát keresték, a holland mesterek voltak azok, akik sokkal korábban megörökítették olajban a fény és a sötétség, a csillogás és az átlátszatlanság összjátékát. Rembrandt, de Frans Hals, Jan Steen vagy Judith Leyster is - ők mindannyian nemcsak arcokat, hanem karaktereket, nemcsak jeleneteket, hanem egész történeteket festettek, egyetlen, vibráló pillanatban megörökítve. Aztán ott van a grafika csendes forradalma: Egy Hercules Segers finom metszetei, akinek szürreális tájképei ma is a modernitás előhírnökeinek számítanak, vagy Rembrandt mesteri rézkarcai, aki egész világokat teremtett néhány sorral.
A holland művészet azonban több, mint az aranykor. Aki ma Amszterdamban sétálgat, Mondriaan hűvös tisztaságával találkozhat, akinek vonalakból és alapszínekből álló kompozíciói a végtelen csatornák és mezők visszhangjának tűnnek - a lényegre redukált, mégis ritmussal teli. Az Ed van der Elskentől Rineke Dijkstráig terjedő fotográfiák az életet örökítik meg az utcákon, a strandokon, az emberek arcán - közvetlenek, őszinték, néha kíméletlenek. És újra és újra megjelenik az a különleges fény, amely Hollandiát olyan egyedivé teszi: egy olyan fény, amely nem vakít, hanem feltár. Amikor egy hollandiai művészeti nyomatot nézel, nem csak egy képet tartasz a kezedben, hanem egy darabka hangulatot, egy leheletnyi szeletet, egy esőcseppet az ablaküvegen - és talán még egy pillanatot az örökkévalóságból is.
Egy széllökés végigsöpör a széles, sík mezőkön, magával viszi a nedves föld és a sós északi-tengeri levegő illatát - és hirtelen úgy tűnik, mintha maga a fény válna színné. Aki a holland festményt nézi, azonnal rájön, hogy itt a fény az igazi főszereplő. Ellentétben a napsütötte Itáliával, ahol a reneszánsz művészek a márványban és a freskókban keresték a drámát, Hollandia a mindennapokat, a látványosságot, az életet a maga csendes árnyalataiban ünnepli. Vermeer festményein például, amelyeken egy napsugár beesik az ablakon, és egy tejeskannán táncol, a láthatatlan láthatóvá válik: csend, koncentráció, egy pillanat, amely örökkévalóságnak tűnik. A hollandok értették, hogyan kell a kimondhatatlant színben megörökíteni - nem pátosszal, hanem szinte tudományos kíváncsisággal arra, amit a szem valójában lát.
Egy pillantás Rembrandt önarcképeire, és az ember szinte érzi az érdes vásznat az ujjai alatt. Ecsetvonásai olyanok, mint egy olyan élet nyomai, amely nem fél megmutatni még az árnyékokat sem. Míg a francia impresszionisták később a pillanat múlandóságát keresték, a holland mesterek voltak azok, akik sokkal korábban megörökítették olajban a fény és a sötétség, a csillogás és az átlátszatlanság összjátékát. Rembrandt, de Frans Hals, Jan Steen vagy Judith Leyster is - ők mindannyian nemcsak arcokat, hanem karaktereket, nemcsak jeleneteket, hanem egész történeteket festettek, egyetlen, vibráló pillanatban megörökítve. Aztán ott van a grafika csendes forradalma: Egy Hercules Segers finom metszetei, akinek szürreális tájképei ma is a modernitás előhírnökeinek számítanak, vagy Rembrandt mesteri rézkarcai, aki egész világokat teremtett néhány sorral.
A holland művészet azonban több, mint az aranykor. Aki ma Amszterdamban sétálgat, Mondriaan hűvös tisztaságával találkozhat, akinek vonalakból és alapszínekből álló kompozíciói a végtelen csatornák és mezők visszhangjának tűnnek - a lényegre redukált, mégis ritmussal teli. Az Ed van der Elskentől Rineke Dijkstráig terjedő fotográfiák az életet örökítik meg az utcákon, a strandokon, az emberek arcán - közvetlenek, őszinték, néha kíméletlenek. És újra és újra megjelenik az a különleges fény, amely Hollandiát olyan egyedivé teszi: egy olyan fény, amely nem vakít, hanem feltár. Amikor egy hollandiai művészeti nyomatot nézel, nem csak egy képet tartasz a kezedben, hanem egy darabka hangulatot, egy leheletnyi szeletet, egy esőcseppet az ablaküvegen - és talán még egy pillanatot az örökkévalóságból is.
×
Elkötelezett ügyfélszolgálat
+43 4257 29415
support@meisterdrucke.com
Mo-Do: 7:00 - 16:00 | Fr: 7:00 - 13:00
