Hendrick Avercamp holland tájképfestő volt. Amszterdamban született, de a család nem sokkal születése után Kampenbe költözött. Kampen némájának becézték. Úgy tartják, hogy Avercamp születésétől fogva süket volt, és ezért soha nem tanult meg rendesen beszélni. Azonban már fiatalon kiderült, hogy Avercamp nagyon jól tudja magát képekben kifejezni. A szülei rajztanárt fogadtak a tizenkét éves fiúnak. De mivel a tanár nagyon korán meghalt a pestisben, az oktatás rövid életű volt. 18 éves korában Avercamp végül visszaköltözött Amszterdamba. Pieter Isaacks dán festőnél kezdett tanulóéveket. A többi befolyásoló tényező valószínűleg David Vinckboons, Pieter Bruegel der Ältere és Gillis van Coninxloo volt. Avercamp a tanonckodás befejezése után visszatért Kampenbe, és valószínűleg soha többé nem hagyta el a várost, kivéve kisebb amszterdami kirándulások alkalmával.
Avercamp volt az egyik első holland tájképfestő, aki szinte kizárólag téli tájképekre specializálódott. Gyakran választotta az atmoszférikus perspektívát, hogy a nézőnek széles látószöget biztosítson a tájra. A képek színesek és részletgazdagok voltak. A táj iránti rajongása valószínűleg két kiváltó okra vezethető vissza. Először is, Avercamp egy olyan időszakban született, amely egybeesett az úgynevezett kis jégkorszak utolsó negyedével. Ifjúkorának éveit így hosszú és különösen hideg telek jellemezték. Másrészt ez a körülmény állítólag arra késztette Avercampot, hogy gyermekkorában szüleivel gyakran kiránduljon korcsolyázni. Ez az emlék biztosan szilárdan rögzült a fejében, mert számos téli tájképe, például az Eisvergnügen, pontosan ilyen jelenetet mutat. Avercamp művei a természet hétköznapi jeleneteit ábrázolták egyfajta népies bájjal. Ugyanakkor a képek közelebbről megvizsgálva gyakran számtalan kisebb történetet mesélnek el. Ez a tény biztosította népszerűségüket az ország határain túl is, és jó eladásokat hozott neki, mivel találkozott a lakosság ízlésével.
Számos festményéhez Avercamp télen kiment a természetbe, és számtalan vázlatot készített. Ezek szolgáltak aztán a műtermében festményei alapjául. Avercamp állítólag összesen mintegy 100 művet alkotott. Avercampnak pályafutása során több tanítványa is volt, például unokaöccse, Barent Avercamp vagy Arent Arentsz. Stílusilag azonban egyikük sem követte őt. Bár Avercamp szeretett nagy, élénk tömegeket festeni, ő maga nagyon visszahúzódó életet élt. Hogy ez a gyakrabban dokumentált fogyatékosságának körülményeiből adódott-e, nem tudni. Édesanyja azonban láthatóan mindig együtt érzett fiával, sőt, végrendeletében még azt is rögzítette, hogy Hendrick az örökségén felül évi 100 guldenes juttatást kapjon, ellentétben a testvéreivel. Hendrick Avercamp azonban végül csak 5 hónappal édesanyja után halt meg.
Hendrick Avercamp holland tájképfestő volt. Amszterdamban született, de a család nem sokkal születése után Kampenbe költözött. Kampen némájának becézték. Úgy tartják, hogy Avercamp születésétől fogva süket volt, és ezért soha nem tanult meg rendesen beszélni. Azonban már fiatalon kiderült, hogy Avercamp nagyon jól tudja magát képekben kifejezni. A szülei rajztanárt fogadtak a tizenkét éves fiúnak. De mivel a tanár nagyon korán meghalt a pestisben, az oktatás rövid életű volt. 18 éves korában Avercamp végül visszaköltözött Amszterdamba. Pieter Isaacks dán festőnél kezdett tanulóéveket. A többi befolyásoló tényező valószínűleg David Vinckboons, Pieter Bruegel der Ältere és Gillis van Coninxloo volt. Avercamp a tanonckodás befejezése után visszatért Kampenbe, és valószínűleg soha többé nem hagyta el a várost, kivéve kisebb amszterdami kirándulások alkalmával.
Avercamp volt az egyik első holland tájképfestő, aki szinte kizárólag téli tájképekre specializálódott. Gyakran választotta az atmoszférikus perspektívát, hogy a nézőnek széles látószöget biztosítson a tájra. A képek színesek és részletgazdagok voltak. A táj iránti rajongása valószínűleg két kiváltó okra vezethető vissza. Először is, Avercamp egy olyan időszakban született, amely egybeesett az úgynevezett kis jégkorszak utolsó negyedével. Ifjúkorának éveit így hosszú és különösen hideg telek jellemezték. Másrészt ez a körülmény állítólag arra késztette Avercampot, hogy gyermekkorában szüleivel gyakran kiránduljon korcsolyázni. Ez az emlék biztosan szilárdan rögzült a fejében, mert számos téli tájképe, például az Eisvergnügen, pontosan ilyen jelenetet mutat. Avercamp művei a természet hétköznapi jeleneteit ábrázolták egyfajta népies bájjal. Ugyanakkor a képek közelebbről megvizsgálva gyakran számtalan kisebb történetet mesélnek el. Ez a tény biztosította népszerűségüket az ország határain túl is, és jó eladásokat hozott neki, mivel találkozott a lakosság ízlésével.
Számos festményéhez Avercamp télen kiment a természetbe, és számtalan vázlatot készített. Ezek szolgáltak aztán a műtermében festményei alapjául. Avercamp állítólag összesen mintegy 100 művet alkotott. Avercampnak pályafutása során több tanítványa is volt, például unokaöccse, Barent Avercamp vagy Arent Arentsz. Stílusilag azonban egyikük sem követte őt. Bár Avercamp szeretett nagy, élénk tömegeket festeni, ő maga nagyon visszahúzódó életet élt. Hogy ez a gyakrabban dokumentált fogyatékosságának körülményeiből adódott-e, nem tudni. Édesanyja azonban láthatóan mindig együtt érzett fiával, sőt, végrendeletében még azt is rögzítette, hogy Hendrick az örökségén felül évi 100 guldenes juttatást kapjon, ellentétben a testvéreivel. Hendrick Avercamp azonban végül csak 5 hónappal édesanyja után halt meg.
Oldal 1 / 1