Jean-Baptiste Vanmour Valenciennes-ben született, amely akkoriban a spanyol Hollandia fennhatósága alatt állt. Néhány évvel később a flamand város francia fennhatóság alá került. Vanmour festményeit az orientalizmusnak tulajdonítják, és a korabeli Oszmán Birodalom életének részletes ábrázolásának tekintik. Vanmour korai éveiről és képzéséről keveset tudunk. Jacques-Albert Gérin műtermében tanult. Bizonyára ebben az időben figyelt fel tehetségére Charles de Ferriol márki. Amikor 1699-ben nagykövetnek nevezték ki, és Konstantinápolyba utazott, magával vitte az akkor 18 éves Vanmourt. Ott megbízta őt összesen 100 olajfestmény megfestésével, amelyek a helyi lakosság életét hivatottak dokumentálni. Vanmour nemcsak az oszmán elitet, hanem az akkoriban Konstantinápolyban élő különböző kultúrák, vallások és nemzetiségek egész sorát festette meg. Ezek között voltak olyan festmények, mint az "Örmény esküvő", a "Forgó dervisek" vagy "Patrona Halil", egy ellenállási harcos portréi.
Körülbelül 12 év elteltével a márkinak vissza kellett térnie Franciaországba, miután a szultánnál tartott audienciáján egy balfogást követett el. Vanmour azonban Konstantinápolyban maradt, és ettől kezdve különböző más diplomatáknak dolgozott. Nem korlátozta szolgáltatásait a franciákra, hanem holland, osztrák és velencei nagyköveteknek is dolgozott. Abban az időben az Oszmán Birodalom rendkívül lenyűgöző volt a nyugat-európaiak számára. Ennek eredményeképpen sokan szerették volna megörökíteni a szultánnal vagy a nagyvezírrel való találkozásaikat az örökkévalóság számára. Vanmour tehát az ilyen típusú képekre specializálódott. Mivel gyakran megtartotta a jeleneteket, és csak a személyek arcát és ruházatát kellett kiigazítania, több száz ilyen jellegű képet tudott készíteni. Ennek ellenére olyan sok megbízást kapott, hogy kénytelen volt asszisztenseket felvenni, hogy segítsenek neki a munkájában.
Vanmour munkája alapján Le Hay 1714-ben egy 100 metszetből álló sorozatot készített, amelyet egy könyvben foglalt össze. A mű olyan sikeres volt, hogy 5 nyelvre fordították le. Vanmour számára ez népszerűségének további növekedését jelentette. Azon kevesek egyike volt, akik jelen lehettek Cornelis Calkoen holland nagykövetnek a szultánnal a trónteremben tartott audienciáján. Ez arra utal, hogy Vanmour jól ismerhette a szigorú bírósági protokollt. Vanmour összesen 70 festményt készített Calkoen számára. Mivel Calkoen meg volt győződve az értékükről, végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a festményeket soha ne adják el. Vanmour haláláig az Oszmán Birodalomban maradt. Érdemeiért és az ottani kultúra mélyreható dokumentálásáért a király a Peintre Ordinaire du Roy en Levante címet adományozta neki. Vanmour legnagyobb bánatára azonban a cím csupán szimbolikus volt, és a királyi szolgálatban álló festőkkel ellentétben nem járt neki fizetség.
Jean-Baptiste Vanmour Valenciennes-ben született, amely akkoriban a spanyol Hollandia fennhatósága alatt állt. Néhány évvel később a flamand város francia fennhatóság alá került. Vanmour festményeit az orientalizmusnak tulajdonítják, és a korabeli Oszmán Birodalom életének részletes ábrázolásának tekintik. Vanmour korai éveiről és képzéséről keveset tudunk. Jacques-Albert Gérin műtermében tanult. Bizonyára ebben az időben figyelt fel tehetségére Charles de Ferriol márki. Amikor 1699-ben nagykövetnek nevezték ki, és Konstantinápolyba utazott, magával vitte az akkor 18 éves Vanmourt. Ott megbízta őt összesen 100 olajfestmény megfestésével, amelyek a helyi lakosság életét hivatottak dokumentálni. Vanmour nemcsak az oszmán elitet, hanem az akkoriban Konstantinápolyban élő különböző kultúrák, vallások és nemzetiségek egész sorát festette meg. Ezek között voltak olyan festmények, mint az "Örmény esküvő", a "Forgó dervisek" vagy "Patrona Halil", egy ellenállási harcos portréi.
Körülbelül 12 év elteltével a márkinak vissza kellett térnie Franciaországba, miután a szultánnál tartott audienciáján egy balfogást követett el. Vanmour azonban Konstantinápolyban maradt, és ettől kezdve különböző más diplomatáknak dolgozott. Nem korlátozta szolgáltatásait a franciákra, hanem holland, osztrák és velencei nagyköveteknek is dolgozott. Abban az időben az Oszmán Birodalom rendkívül lenyűgöző volt a nyugat-európaiak számára. Ennek eredményeképpen sokan szerették volna megörökíteni a szultánnal vagy a nagyvezírrel való találkozásaikat az örökkévalóság számára. Vanmour tehát az ilyen típusú képekre specializálódott. Mivel gyakran megtartotta a jeleneteket, és csak a személyek arcát és ruházatát kellett kiigazítania, több száz ilyen jellegű képet tudott készíteni. Ennek ellenére olyan sok megbízást kapott, hogy kénytelen volt asszisztenseket felvenni, hogy segítsenek neki a munkájában.
Vanmour munkája alapján Le Hay 1714-ben egy 100 metszetből álló sorozatot készített, amelyet egy könyvben foglalt össze. A mű olyan sikeres volt, hogy 5 nyelvre fordították le. Vanmour számára ez népszerűségének további növekedését jelentette. Azon kevesek egyike volt, akik jelen lehettek Cornelis Calkoen holland nagykövetnek a szultánnal a trónteremben tartott audienciáján. Ez arra utal, hogy Vanmour jól ismerhette a szigorú bírósági protokollt. Vanmour összesen 70 festményt készített Calkoen számára. Mivel Calkoen meg volt győződve az értékükről, végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a festményeket soha ne adják el. Vanmour haláláig az Oszmán Birodalomban maradt. Érdemeiért és az ottani kultúra mélyreható dokumentálásáért a király a Peintre Ordinaire du Roy en Levante címet adományozta neki. Vanmour legnagyobb bánatára azonban a cím csupán szimbolikus volt, és a királyi szolgálatban álló festőkkel ellentétben nem járt neki fizetség.
Oldal 1 / 2