Johann Barthold Jongkind holland tájképfestő volt, aki élete nagy részét Franciaországban töltötte. Bármennyire is művészi tehetséggel rendelkezett egy holland vámtisztviselő fia, magánélete tragikus volt. Édesapja azt szerette volna, ha a fia hasonló szakmát választ, mint köztisztviselő, de ez nem neki való volt. Miután édesapja 16 éves korában elhunyt, Jongkind végül meg tudta győzni édesanyját, hogy engedje művészetet tanulni. Első képzése Hágában kezdődött a tájképfestő Andreas Schelfhout-nál. Egy Vilmos király által finanszírozott ösztöndíjnak köszönhetően Jongkind 1846-ban végre Párizsba utazhatott, hogy folytassa tanulmányait. Itt lett a ARTISTREPLEPLACE1 és a ARTISTREPLEPLACE2 tanítványa. Alig 2 év párizsi tartózkodás után első munkáját elfogadták a Párizsi Szalonba.
Jongkind stílusát a Párizsi Szalon képviselői csak mérsékelten fogadták. Nem tudott annyi művet eladni, amiből finanszírozni tudta volna az életvitelét. Ez nem kis részben annak volt köszönhető, hogy nem idegenkedett az alkoholtól. Ezért már néhány év elteltével nagy adósságokat halmozott fel, és 1855-ben el kellett hagynia Párizst. Rotterdamba visszatérve nagyon hiányzott neki a párizsi életmód, a művészeti élet és a társadalmi lehetőségek. Jongkind nagyon társaságkedvelő ember volt, aki tudta, hogyan kell gyorsan barátokat szerezni. Párizsi művészbarátai tehát nem feledkeztek meg róla. 5 éven belül az Camille Corot köré csoportosult művészek egy csoportja pénzt gyűjtött festményeik bevételéből, hogy kifizesse Jongkind párizsi adósságait. Ez végül lehetővé tette Jongkind számára az újrakezdést Franciaországban, és 1861-ben ismét műtermet bérelt Párizsban. Ez idő alatt találkozott Claude Monet, Alfred Sisley és Eugene Boudin művészekkel. Jongkind állítólag a fiatal művészek mentora volt. Az impresszionizmus egyik úttörőjének tartják. Monet azt mondta Jongkindről, hogy ő képezte ki a művészetre a szemét.
Jongkind előszeretettel festett vízközeli tájképeket, például a Szajna partjainál, Normandia partjainál vagy hazája csatornáin. Ezeken sajátos ecsetkezelésével a vízfelszínt ezüstös fényűvé varázsolta, mint a "Szajna és a párizsi Notre-Dame" című képen. Jongkind tehetségét azonban mindig is veszélyeztette alkoholizmusa és rossz mentális állapota. Megmentője Joséphine Fesser rajztanárnő volt, akit Párizsban ismert meg. Észrevette, hogy Jongkind milyen rosszul van, és azóta is mellette áll. Fesser gondoskodott arról, hogy élete rendben menjen, és minden útjára elkísérte. Neki köszönhetően Jongkind haláláig folytatni tudta a munkát és eladhatta néhány művét.
Johann Barthold Jongkind holland tájképfestő volt, aki élete nagy részét Franciaországban töltötte. Bármennyire is művészi tehetséggel rendelkezett egy holland vámtisztviselő fia, magánélete tragikus volt. Édesapja azt szerette volna, ha a fia hasonló szakmát választ, mint köztisztviselő, de ez nem neki való volt. Miután édesapja 16 éves korában elhunyt, Jongkind végül meg tudta győzni édesanyját, hogy engedje művészetet tanulni. Első képzése Hágában kezdődött a tájképfestő Andreas Schelfhout-nál. Egy Vilmos király által finanszírozott ösztöndíjnak köszönhetően Jongkind 1846-ban végre Párizsba utazhatott, hogy folytassa tanulmányait. Itt lett a ARTISTREPLEPLACE1 és a ARTISTREPLEPLACE2 tanítványa. Alig 2 év párizsi tartózkodás után első munkáját elfogadták a Párizsi Szalonba.
Jongkind stílusát a Párizsi Szalon képviselői csak mérsékelten fogadták. Nem tudott annyi művet eladni, amiből finanszírozni tudta volna az életvitelét. Ez nem kis részben annak volt köszönhető, hogy nem idegenkedett az alkoholtól. Ezért már néhány év elteltével nagy adósságokat halmozott fel, és 1855-ben el kellett hagynia Párizst. Rotterdamba visszatérve nagyon hiányzott neki a párizsi életmód, a művészeti élet és a társadalmi lehetőségek. Jongkind nagyon társaságkedvelő ember volt, aki tudta, hogyan kell gyorsan barátokat szerezni. Párizsi művészbarátai tehát nem feledkeztek meg róla. 5 éven belül az Camille Corot köré csoportosult művészek egy csoportja pénzt gyűjtött festményeik bevételéből, hogy kifizesse Jongkind párizsi adósságait. Ez végül lehetővé tette Jongkind számára az újrakezdést Franciaországban, és 1861-ben ismét műtermet bérelt Párizsban. Ez idő alatt találkozott Claude Monet, Alfred Sisley és Eugene Boudin művészekkel. Jongkind állítólag a fiatal művészek mentora volt. Az impresszionizmus egyik úttörőjének tartják. Monet azt mondta Jongkindről, hogy ő képezte ki a művészetre a szemét.
Jongkind előszeretettel festett vízközeli tájképeket, például a Szajna partjainál, Normandia partjainál vagy hazája csatornáin. Ezeken sajátos ecsetkezelésével a vízfelszínt ezüstös fényűvé varázsolta, mint a "Szajna és a párizsi Notre-Dame" című képen. Jongkind tehetségét azonban mindig is veszélyeztette alkoholizmusa és rossz mentális állapota. Megmentője Joséphine Fesser rajztanárnő volt, akit Párizsban ismert meg. Észrevette, hogy Jongkind milyen rosszul van, és azóta is mellette áll. Fesser gondoskodott arról, hogy élete rendben menjen, és minden útjára elkísérte. Neki köszönhetően Jongkind haláláig folytatni tudta a munkát és eladhatta néhány művét.
Oldal 1 / 4