Gerrit vagy Gerard van Honthorst az aranykorban az utrechti iskola egyik vezető tagja volt. Honthorstot először édesapja oktatta a festészet alapjaira. Első igazi képzése az Abraham Bloemaert stúdiójában volt, aki Hendrik Terbrugghent is tanította. Képzése befejezése után Honthorst, mint sok kollégája ebben az időben, Olaszországba utazott, hogy a modern és az antik olasz művészetet tanulmányozza. Rómában Vincenzo Giustiniani bankár és műgyűjtő, valamint Borghese bíboros voltak a fő mecénásai. Giustiniani, akinek palotájában Honthorst lakott, jelentős kortárs olasz művészeti gyűjteményt birtokolt. Ez magában foglalta Caravaggio, Bartolomeo Manfredi és Carracci műveit. Különösen Caravaggio stílusa volt nagy hatással Honthorst későbbi munkáira. Honthorstnak különleges tehetsége volt a mesterséges fényben ábrázolt jelenetek ábrázolásához, és tökéletesen elsajátította az ehhez kapcsolódó fény-árnyék effektusokat. Gyakran az egész esti jelenetet egyetlen gyertya világította meg, mint például a "Gyermek imádása" című képen. Ezért kapta az olaszországi Gherardo della Notte (Az éjszaka Gherardója) becenevet.
1620 körül Honthorst visszatért Utrechtbe. Hamarosan olyan hírnevet szerzett, amely még az ország határain túlra is eljutott. 1622-ben csatlakozott a Szent Lukács Céhhez, és a következő évben már annak elnökévé nevezték ki. A következő években számos megbízást kapott különböző nemesi házaktól. Számos portrét festett I. Károly angol király számára, valamint a Hollandiában száműzetésben élő cseh királyi pár számára, és állítólag négy gyermeküknek is adott festészeti leckéket. Honthorstot később az orániai királyi család udvari festőjévé nevezték ki. Ez olyan sok megbízást hozott neki, hogy egy második műtermet kellett nyitnia Hágában. Számos tanítványa és segítője volt, akik segítettek portréinak reprodukálásában. Egyik tanítványa, Joachim von Sandrat, aki szintén elkísérte őt angliai megbízásokra, később azt állította, hogy Honthorstnak mindig 24 tanítványa volt egyszerre, akik mindegyike évi 100 guldenes óradíjat fizetett. De Honthorst nemcsak termékeny és sikeres portréfestő volt, aki nagyon jól keresett. Vezető szerepet játszott a holland festészet fejlődésében. Terbrugghennel együtt ő volt az utrechti karavaggisták mintaképe és vezéralakja. Rembrandt állítólag nagyrészt Honthorst műveinek tanulmányozása révén közeledett Caravaggióhoz.
Honthorst az unokatestvéréhez ment feleségül. Az öccse, Willem van Honthorst szintén sikeres portré- és történeti festő volt. Mivel az utóbbit Gerrit és tanára, Bloemaert is tanította, a két testvér stílusa és motívumai nagyon hasonlóak. Kezdetben Willem számos művét tévesen az idősebb Gerritnek tulajdonították, részben a hasonló stílus, de a két művész hasonló aláírása miatt is. A testvérek állítólag évekig együtt dolgoztak Gerrit műtermében. Honthorst különös megbecsülése az Peter Paul Rubens iránt akkor vált világossá, amikor meghívta az utrechti birtokára vacsorára. Ebből az alkalomból készített egy portrét Rubensről, amely a Diogenész által leírt "igaz emberként" ábrázolta. Honthorst 1652-től élete utolsó éveit szülővárosában, Utrechtben töltötte.
Gerrit vagy Gerard van Honthorst az aranykorban az utrechti iskola egyik vezető tagja volt. Honthorstot először édesapja oktatta a festészet alapjaira. Első igazi képzése az Abraham Bloemaert stúdiójában volt, aki Hendrik Terbrugghent is tanította. Képzése befejezése után Honthorst, mint sok kollégája ebben az időben, Olaszországba utazott, hogy a modern és az antik olasz művészetet tanulmányozza. Rómában Vincenzo Giustiniani bankár és műgyűjtő, valamint Borghese bíboros voltak a fő mecénásai. Giustiniani, akinek palotájában Honthorst lakott, jelentős kortárs olasz művészeti gyűjteményt birtokolt. Ez magában foglalta Caravaggio, Bartolomeo Manfredi és Carracci műveit. Különösen Caravaggio stílusa volt nagy hatással Honthorst későbbi munkáira. Honthorstnak különleges tehetsége volt a mesterséges fényben ábrázolt jelenetek ábrázolásához, és tökéletesen elsajátította az ehhez kapcsolódó fény-árnyék effektusokat. Gyakran az egész esti jelenetet egyetlen gyertya világította meg, mint például a "Gyermek imádása" című képen. Ezért kapta az olaszországi Gherardo della Notte (Az éjszaka Gherardója) becenevet.
1620 körül Honthorst visszatért Utrechtbe. Hamarosan olyan hírnevet szerzett, amely még az ország határain túlra is eljutott. 1622-ben csatlakozott a Szent Lukács Céhhez, és a következő évben már annak elnökévé nevezték ki. A következő években számos megbízást kapott különböző nemesi házaktól. Számos portrét festett I. Károly angol király számára, valamint a Hollandiában száműzetésben élő cseh királyi pár számára, és állítólag négy gyermeküknek is adott festészeti leckéket. Honthorstot később az orániai királyi család udvari festőjévé nevezték ki. Ez olyan sok megbízást hozott neki, hogy egy második műtermet kellett nyitnia Hágában. Számos tanítványa és segítője volt, akik segítettek portréinak reprodukálásában. Egyik tanítványa, Joachim von Sandrat, aki szintén elkísérte őt angliai megbízásokra, később azt állította, hogy Honthorstnak mindig 24 tanítványa volt egyszerre, akik mindegyike évi 100 guldenes óradíjat fizetett. De Honthorst nemcsak termékeny és sikeres portréfestő volt, aki nagyon jól keresett. Vezető szerepet játszott a holland festészet fejlődésében. Terbrugghennel együtt ő volt az utrechti karavaggisták mintaképe és vezéralakja. Rembrandt állítólag nagyrészt Honthorst műveinek tanulmányozása révén közeledett Caravaggióhoz.
Honthorst az unokatestvéréhez ment feleségül. Az öccse, Willem van Honthorst szintén sikeres portré- és történeti festő volt. Mivel az utóbbit Gerrit és tanára, Bloemaert is tanította, a két testvér stílusa és motívumai nagyon hasonlóak. Kezdetben Willem számos művét tévesen az idősebb Gerritnek tulajdonították, részben a hasonló stílus, de a két művész hasonló aláírása miatt is. A testvérek állítólag évekig együtt dolgoztak Gerrit műtermében. Honthorst különös megbecsülése az Peter Paul Rubens iránt akkor vált világossá, amikor meghívta az utrechti birtokára vacsorára. Ebből az alkalomból készített egy portrét Rubensről, amely a Diogenész által leírt "igaz emberként" ábrázolta. Honthorst 1652-től élete utolsó éveit szülővárosában, Utrechtben töltötte.
Oldal 1 / 2