| Született | ca. 1390 (Maaseik) |
| Elhunyt | 1441 (Brügge) |
| Nemzetiség | Belgium |
| Korszakok | Flamand festészet, Flämische Primitive, Nordische Renaissance |
| Műfaj | arckép, szakrális művészet, zsánerfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, illuminátor, építész, rajzoló, építészeti műszaki rajzoló |
| Család | Házastársa: Margareta van Eyck Testvére: Hubert van Eyck, Lambert van Eyck, Margaretha van Eyck |
| Tanította | Robert Campin |
| Ismert művek | Arnolfini-Porträt (1434), Genter Altar (1432), Die Madonna in der Kirche (1430), Madonna des Kanonikus Georg van der Paele mit hll. Donatian, Georg und Stifter Paele (1436), Lucca-Madonna (1437) |
| Múzeumok | KMSKA Antwerpen, Staatliche Museen zu Berlin, Musea Brugge, National Gallery of Art, Art Institute of Chicago |
A középkori udvari festőnek annyi követelménynek kellett megfelelnie - a portrék készítésén kívül a ruhák tervezése vagy a pajzsok festése is ide tartozott -, hogy gyakran kevés hely maradt a saját elképzelések szerinti kreatív művészi kibontakozásra. Az uralkodókról készült képeknek mindig kedvezőnek kellett lenniük, a falfestményeknek pedig szűken meghatározott témakört kellett feldolgozniuk, különösen a vallási motívumokat. Jan van Eyck, aki 1425-től III. Fülöp burgundi udvarában dolgozott, szintén szembesült ezekkel a korlátozásokkal.
Van Eyck azonban udvari pozícióját arra használta fel, hogy művészetét továbbfejlessze, és így a régi holland festészet egyik legjelentősebb képviselőjévé vált. Tudta, hogyan kell műveinek naturalista, eleven hangulatot kölcsönözni, ami biztosította, hogy az illusztrációk valósághűbbek legyenek, mint azt korábban a művészetből ismerték. Ennek érdekében van Eyck sokat kísérletezett a színekkel és a technikákkal. Ő volt az, aki népszerűsítette az olajfestészetet. Műveinek intenzívebb színei is hozzájárultak ahhoz, hogy a néző közelebb kerüljön a műalkotáshoz, ezért a kortársak néha a "festők királyaként" emlegették. Van Eyck leghíresebb műve a genti Szent Bavo székesegyház szárnyas oltára, amely 1435-ben készült el.
Oldal 1 / 3
| Született | ca. 1390 (Maaseik) |
| Elhunyt | 1441 (Brügge) |
| Nemzetiség | Belgium |
| Korszakok | Flamand festészet, Flämische Primitive, Nordische Renaissance |
| Műfaj | arckép, szakrális művészet, zsánerfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, illuminátor, építész, rajzoló, építészeti műszaki rajzoló |
| Család | Házastársa: Margareta van Eyck Testvére: Hubert van Eyck, Lambert van Eyck, Margaretha van Eyck |
| Tanította | Robert Campin |
| Ismert művek | Arnolfini-Porträt (1434), Genter Altar (1432), Die Madonna in der Kirche (1430), Madonna des Kanonikus Georg van der Paele mit hll. Donatian, Georg und Stifter Paele (1436), Lucca-Madonna (1437) |
| Múzeumok | KMSKA Antwerpen, Staatliche Museen zu Berlin, Musea Brugge, National Gallery of Art, Art Institute of Chicago |
A középkori udvari festőnek annyi követelménynek kellett megfelelnie - a portrék készítésén kívül a ruhák tervezése vagy a pajzsok festése is ide tartozott -, hogy gyakran kevés hely maradt a saját elképzelések szerinti kreatív művészi kibontakozásra. Az uralkodókról készült képeknek mindig kedvezőnek kellett lenniük, a falfestményeknek pedig szűken meghatározott témakört kellett feldolgozniuk, különösen a vallási motívumokat. Jan van Eyck, aki 1425-től III. Fülöp burgundi udvarában dolgozott, szintén szembesült ezekkel a korlátozásokkal.
Van Eyck azonban udvari pozícióját arra használta fel, hogy művészetét továbbfejlessze, és így a régi holland festészet egyik legjelentősebb képviselőjévé vált. Tudta, hogyan kell műveinek naturalista, eleven hangulatot kölcsönözni, ami biztosította, hogy az illusztrációk valósághűbbek legyenek, mint azt korábban a művészetből ismerték. Ennek érdekében van Eyck sokat kísérletezett a színekkel és a technikákkal. Ő volt az, aki népszerűsítette az olajfestészetet. Műveinek intenzívebb színei is hozzájárultak ahhoz, hogy a néző közelebb kerüljön a műalkotáshoz, ezért a kortársak néha a "festők királyaként" emlegették. Van Eyck leghíresebb műve a genti Szent Bavo székesegyház szárnyas oltára, amely 1435-ben készült el.