A kora reggeli órák, a nap utolsó fényei és még az éjszaka sötétsége is azok a pillanatok voltak, amelyeket a holland van der Neer vászonra vitt. Ilyenkor a festő inkább a folyókat kereste fel, és a nap elején vagy az este visszatérő nyugalomban megörökítette a folyamatokat. Halászok, lovasok és sétálók teszik teljessé a jeleneteket. A művész későbbi éveiben téli tájképek is bekerültek a repertoárjába. Itt is szívesen festett téli jeleneteket, amelyek befagyott folyókon és befagyott jeleneteken játszódtak. Úgy tűnik, kötődés alakult ki az ilyen típusú táj és a művész között. Nem szokatlan tehát a festményekhez tapadó, gyakran költői kifejezésmód.
Egy művészeti kritikus egyszer megjegyezte, hogy a holland művészek milyen különleges képességgel rendelkeznek. Az időjárási jelenségek, a felhők és a viharok fékezhetetlen erejének ábrázolása. Aert van der Neer nagy szakértelemmel festette meg a felhőtornyok ábrázolását. Az égbolt finom megfigyelései tükröződnek a tájképeken. Amikor a hűvös holdfény különleges színpompában fürdeti a tájat, a festőnek sikerül az éjszakai benyomást a néző számára közvetítenie. Szinte ellentétes a fény látványa, amelyet a lángoló lángok hoznak a sötét éjszakába, és mutatják meg pislákoló játékukat. De a festő ezeket az árnyalatokat is biztos szemmel érzékelteti.
Aert van der Neer életrajza nem teljes. A fiatal 17. században született. Ez az évszázad kedves volt a holland festőkhöz, és sokukat segítette hírnévhez és gazdagsághoz. A vagyon elfolyik van der Neer mellett. Alkotói korszakában egy vállalkozást is vezetett. A siker azonban itt is elmaradt. És bár fénytanulmányai alapvető fontosságúak voltak a holland tájképfestők számára, nem kapta meg azt a tekintélyt, ami a képességeihez illett volna. Aert elsajátította a fény aspektusait. A tompa napfény egy jeges felületen, valamint a hold tükröződése egy nyugodt folyón.
A kora reggeli órák, a nap utolsó fényei és még az éjszaka sötétsége is azok a pillanatok voltak, amelyeket a holland van der Neer vászonra vitt. Ilyenkor a festő inkább a folyókat kereste fel, és a nap elején vagy az este visszatérő nyugalomban megörökítette a folyamatokat. Halászok, lovasok és sétálók teszik teljessé a jeleneteket. A művész későbbi éveiben téli tájképek is bekerültek a repertoárjába. Itt is szívesen festett téli jeleneteket, amelyek befagyott folyókon és befagyott jeleneteken játszódtak. Úgy tűnik, kötődés alakult ki az ilyen típusú táj és a művész között. Nem szokatlan tehát a festményekhez tapadó, gyakran költői kifejezésmód.
Egy művészeti kritikus egyszer megjegyezte, hogy a holland művészek milyen különleges képességgel rendelkeznek. Az időjárási jelenségek, a felhők és a viharok fékezhetetlen erejének ábrázolása. Aert van der Neer nagy szakértelemmel festette meg a felhőtornyok ábrázolását. Az égbolt finom megfigyelései tükröződnek a tájképeken. Amikor a hűvös holdfény különleges színpompában fürdeti a tájat, a festőnek sikerül az éjszakai benyomást a néző számára közvetítenie. Szinte ellentétes a fény látványa, amelyet a lángoló lángok hoznak a sötét éjszakába, és mutatják meg pislákoló játékukat. De a festő ezeket az árnyalatokat is biztos szemmel érzékelteti.
Aert van der Neer életrajza nem teljes. A fiatal 17. században született. Ez az évszázad kedves volt a holland festőkhöz, és sokukat segítette hírnévhez és gazdagsághoz. A vagyon elfolyik van der Neer mellett. Alkotói korszakában egy vállalkozást is vezetett. A siker azonban itt is elmaradt. És bár fénytanulmányai alapvető fontosságúak voltak a holland tájképfestők számára, nem kapta meg azt a tekintélyt, ami a képességeihez illett volna. Aert elsajátította a fény aspektusait. A tompa napfény egy jeges felületen, valamint a hold tükröződése egy nyugodt folyón.
Oldal 1 / 2