A 19. század művészei – romantika, impresszionizmus, modernitás
A 19. század a mozgás, az átalakulás és a kísérletezés kora. Ahogy gyárak nőnek ki a földből, vasutak szelik át a tájat, a művészek új kifejezési formák után kutatnak egy folyamatosan változó valósághoz. E korszak képei vágyódásról, reményről, kételyről és forradalomról mesélnek. A társadalmi átalakulások csendes moraja és a múlt melankóliája között a művészet válaszokat keres egyre gyorsuló világunkra.
A romantikusok, mint Caspar David Friedrich, olyan világokat festenek, ahol a természet és a magány a lélek tükreivé válnak. Ködbe burkolózó partok és végtelen erdők sejtetik az elérhetetlent, mintha a csend és a nagyság pillanatra feloldaná a fájdalmat. De a realizmus fénye már betör a műtermekbe: Gustave Courbet, Adolph Menzel és mások a mindennapokra, a munkára, a szegénységre és a valódi életre irányítják figyelmüket – radikális, őszinte, néha kényelmetlen módon.
Az impresszionizmus a fény és a színek robbanásával érkezik. Monet, Degas, Morisot és társaik felszabadulnak az akadémiai szabályok alól, és a múló pillanatot próbálják vászonra vinni. Utcajelenetek, tánctermek, mezők, vizek lüktető tanulmányokká válnak a mozgásról és az érzékelésről. A világ már nem egységes egész, hanem benyomások és élmények pulzáló szövete.
Európa szalonjaiban, műtermeiben és utcáin érezhető a szabadság és az egyéniség utáni vágy. A művészet kísérlet, tiltakozás, társadalmi tükör. Új témák jelennek meg: az iparosodás, a munkások élete, a tudatalatti, a nők szerepe a művészetben. Rosa Bonheur és Berthe Morisot kitárják a korábban zárt ajtókat. A 19. század az energia, a megújulás és az a vágy szimbóluma, hogy korukat művészi módon értsék meg.
E korszak ma is a megújulás, a szenvedély és a konvenciókkal szembeszállás erejének jelképe – egy évszázad, amikor a művészet bátran keres új utakat, és sosem látott intenzitást ér el.
A 19. század művészei – romantika, impresszionizmus, modernitás
A 19. század a mozgás, az átalakulás és a kísérletezés kora. Ahogy gyárak nőnek ki a földből, vasutak szelik át a tájat, a művészek új kifejezési formák után kutatnak egy folyamatosan változó valósághoz. E korszak képei vágyódásról, reményről, kételyről és forradalomról mesélnek. A társadalmi átalakulások csendes moraja és a múlt melankóliája között a művészet válaszokat keres egyre gyorsuló világunkra.
A romantikusok, mint Caspar David Friedrich, olyan világokat festenek, ahol a természet és a magány a lélek tükreivé válnak. Ködbe burkolózó partok és végtelen erdők sejtetik az elérhetetlent, mintha a csend és a nagyság pillanatra feloldaná a fájdalmat. De a realizmus fénye már betör a műtermekbe: Gustave Courbet, Adolph Menzel és mások a mindennapokra, a munkára, a szegénységre és a valódi életre irányítják figyelmüket – radikális, őszinte, néha kényelmetlen módon.
Az impresszionizmus a fény és a színek robbanásával érkezik. Monet, Degas, Morisot és társaik felszabadulnak az akadémiai szabályok alól, és a múló pillanatot próbálják vászonra vinni. Utcajelenetek, tánctermek, mezők, vizek lüktető tanulmányokká válnak a mozgásról és az érzékelésről. A világ már nem egységes egész, hanem benyomások és élmények pulzáló szövete.
Európa szalonjaiban, műtermeiben és utcáin érezhető a szabadság és az egyéniség utáni vágy. A művészet kísérlet, tiltakozás, társadalmi tükör. Új témák jelennek meg: az iparosodás, a munkások élete, a tudatalatti, a nők szerepe a művészetben. Rosa Bonheur és Berthe Morisot kitárják a korábban zárt ajtókat. A 19. század az energia, a megújulás és az a vágy szimbóluma, hogy korukat művészi módon értsék meg.
E korszak ma is a megújulás, a szenvedély és a konvenciókkal szembeszállás erejének jelképe – egy évszázad, amikor a művészet bátran keres új utakat, és sosem látott intenzitást ér el.
×
Elkötelezett ügyfélszolgálat
+43 4257 29415
support@meisterdrucke.com
Mo-Do: 7:00 - 16:00 | Fr: 7:00 - 13:00
