"Egyre magasabbra és magasabbra, egyre híresebb és híresebb." Valószínűleg így lehet a legjobban jellemezni Giovanni Segantini életét. 1858-ban született a dél-tiroli Arcóban, majd életének további állomásai a tengerszint feletti magasságba vezettek - Milánóból és a Brianzából az Engadinban fekvő Savognin és Maloja, valamint a Pontresina feletti Schafberg. A művészt az alpesi festészet nagy megújítójának tartják.
Segantini szülei korán meghaltak. Ezért hétéves korában féltestvére, Irene gondjaira bízva Milánóba került, ahol később suszter tanonc volt, és a Brera Művészeti Akadémiára járt. Nagy szerelmével, Luigia Bugattival, akit Bice-nek hívtak, 1881-ben elhagyta a várost, és Brianzában telepedtek le. A vidéki táj segített neki visszatérni a gyökereihez és az egyszerű mindennapi élethez. Segantinit a parasztok és pásztorok élete foglalkoztatta, ami számos festményén is kifejezésre jutott. 1886-ban a nőtlen házaspár a graubündeni Savognin nevű hegyvidéki faluba költözött. Ekkorra már mind a négy gyermekük megszületett. További nyolc év után a család végül az Engadinba költözött.
Giovanni Segantini 1899-ben, 41 éves korában, az Alpesi triptichon (Élet - Természet - Halál) munkálatai közben hirtelen halt meg. Szó szerint élete csúcsán, a Schafberg csúcsán halt meg, mintegy 2700 méteres magasságban, nem sokkal a nagy áttörés után. A Segantini-kunyhó ma is látogatható. Giovanni legidősebb fia, Gottardo, aki szintén festő lett, megírta apja életrajzát. A Giovanni Segantiniről elnevezett Segantini Múzeum St. Moritzban sem engedi feledésbe merülni a nagy művészt. Segantini jó barátja volt Carlo Bugatti, Luigia testvére és Ettore Bugatti, a híres autógyár alapítójának apja.
"Egyre magasabbra és magasabbra, egyre híresebb és híresebb." Valószínűleg így lehet a legjobban jellemezni Giovanni Segantini életét. 1858-ban született a dél-tiroli Arcóban, majd életének további állomásai a tengerszint feletti magasságba vezettek - Milánóból és a Brianzából az Engadinban fekvő Savognin és Maloja, valamint a Pontresina feletti Schafberg. A művészt az alpesi festészet nagy megújítójának tartják.
Segantini szülei korán meghaltak. Ezért hétéves korában féltestvére, Irene gondjaira bízva Milánóba került, ahol később suszter tanonc volt, és a Brera Művészeti Akadémiára járt. Nagy szerelmével, Luigia Bugattival, akit Bice-nek hívtak, 1881-ben elhagyta a várost, és Brianzában telepedtek le. A vidéki táj segített neki visszatérni a gyökereihez és az egyszerű mindennapi élethez. Segantinit a parasztok és pásztorok élete foglalkoztatta, ami számos festményén is kifejezésre jutott. 1886-ban a nőtlen házaspár a graubündeni Savognin nevű hegyvidéki faluba költözött. Ekkorra már mind a négy gyermekük megszületett. További nyolc év után a család végül az Engadinba költözött.
Giovanni Segantini 1899-ben, 41 éves korában, az Alpesi triptichon (Élet - Természet - Halál) munkálatai közben hirtelen halt meg. Szó szerint élete csúcsán, a Schafberg csúcsán halt meg, mintegy 2700 méteres magasságban, nem sokkal a nagy áttörés után. A Segantini-kunyhó ma is látogatható. Giovanni legidősebb fia, Gottardo, aki szintén festő lett, megírta apja életrajzát. A Giovanni Segantiniről elnevezett Segantini Múzeum St. Moritzban sem engedi feledésbe merülni a nagy művészt. Segantini jó barátja volt Carlo Bugatti, Luigia testvére és Ettore Bugatti, a híres autógyár alapítójának apja.
Oldal 1 / 2