Gustave Caillebotte volt Martial Caillebotte és harmadik felesége, Céleste Daufresne három fia közül a legidősebb. A család a párizsi felső osztályhoz tartozott, és nagyon gazdag volt. Martial Caillebotte egy textil- és vászonüzlet örököse volt, amely a francia hadsereget látta el. Emellett a Kereskedelmi Bíróság bírájaként is tevékenykedett. Vagyonuknak köszönhetően a párizsi városi palotájuk mellett megengedhettek maguknak egy kiterjedt vidéki birtokot is egy Párizson kívüli kisvárosban. Gustave Caillebotte 12 éves korától kezdve számos nyarat töltött ott. Valószínűleg ez idő tájt kezdett el rajzolni, a környezet inspirálta. A művészet iránti korai érdeklődése ellenére klasszikusabb oktatásban részesült, jogot tanult, és hivatalos ügyvédi engedélyt szerzett. Nem sokkal az érettségi után kitört a francia-porosz háború, és Caillebotte-ot behívták katonának. Kilenc hónap után leszerelt, és visszatért Párizsba.
Caillebotte most úgy döntött, hogy komolyan foglalkozik a festészettel. Az Leon Bonnat műtermében tanulta meg az alapokat, hogy felkészüljön az École des Beaux-Arts felvételi vizsgájára. Bár végül felvették az akadémiára, kevés órán vett részt. Ehelyett számos olyan művésszel találkozott és barátkozott, akik nem voltak kapcsolatban az Akadémiával. Ezek között volt Pierre Auguste Renoir, Edgar Degas, Claude Monet vagy Giuseppe de Nittis. Jelen volt az első impresszionista kiállításon, de csak évekkel később állította ki műveit. Ugyanebben az évben meghalt az apja, és Caillebotte 25 éves korában jelentős vagyonra tett szert. Az impresszionisták egyik legnagyobb mecénása lett, és Monet, Renoir, Pissarro, Cézanne és mások számos művét szerezte meg. Monet-nak állítólag még a műterme bérleti díját is ő fizette.
Caillebotte halála után is nagy szolgálatot tett az impresszionistáknak. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nagy műgyűjteménye halála után a francia kormányra szálljon. Kérésére ezeket a műveket a Luxemburg-palotában, majd később a Louvre-ban állították ki. Caillebotte nyilvánvalóan már életében megérezte, hogy az impresszionisták művei egyébként feledésbe merülnének az ország legtávolabbi múzeumaiban. A halála után is folytatódott a vita erről a megállapodásról, és néhány évvel később képviselői, Pierre-Auguste Renoir és testvére, Martial végül érvényt szereztek neki. Bár Gustave Caillebotte tehetséges művész volt, munkásságát csak jóval halála után ismerték el. Ez főként azért volt így, mert gazdagsága miatt soha nem érezte azt az anyagi nyomást, hogy eladja a festményeit. Így munkáinak nagy része sokáig a család birtokában és a nyilvánosság elől elrejtve maradt. Munkásságának különlegessége az impresszionizmus és a realizmus ötvözése volt.
Gustave Caillebotte volt Martial Caillebotte és harmadik felesége, Céleste Daufresne három fia közül a legidősebb. A család a párizsi felső osztályhoz tartozott, és nagyon gazdag volt. Martial Caillebotte egy textil- és vászonüzlet örököse volt, amely a francia hadsereget látta el. Emellett a Kereskedelmi Bíróság bírájaként is tevékenykedett. Vagyonuknak köszönhetően a párizsi városi palotájuk mellett megengedhettek maguknak egy kiterjedt vidéki birtokot is egy Párizson kívüli kisvárosban. Gustave Caillebotte 12 éves korától kezdve számos nyarat töltött ott. Valószínűleg ez idő tájt kezdett el rajzolni, a környezet inspirálta. A művészet iránti korai érdeklődése ellenére klasszikusabb oktatásban részesült, jogot tanult, és hivatalos ügyvédi engedélyt szerzett. Nem sokkal az érettségi után kitört a francia-porosz háború, és Caillebotte-ot behívták katonának. Kilenc hónap után leszerelt, és visszatért Párizsba.
Caillebotte most úgy döntött, hogy komolyan foglalkozik a festészettel. Az Leon Bonnat műtermében tanulta meg az alapokat, hogy felkészüljön az École des Beaux-Arts felvételi vizsgájára. Bár végül felvették az akadémiára, kevés órán vett részt. Ehelyett számos olyan művésszel találkozott és barátkozott, akik nem voltak kapcsolatban az Akadémiával. Ezek között volt Pierre Auguste Renoir, Edgar Degas, Claude Monet vagy Giuseppe de Nittis. Jelen volt az első impresszionista kiállításon, de csak évekkel később állította ki műveit. Ugyanebben az évben meghalt az apja, és Caillebotte 25 éves korában jelentős vagyonra tett szert. Az impresszionisták egyik legnagyobb mecénása lett, és Monet, Renoir, Pissarro, Cézanne és mások számos művét szerezte meg. Monet-nak állítólag még a műterme bérleti díját is ő fizette.
Caillebotte halála után is nagy szolgálatot tett az impresszionistáknak. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nagy műgyűjteménye halála után a francia kormányra szálljon. Kérésére ezeket a műveket a Luxemburg-palotában, majd később a Louvre-ban állították ki. Caillebotte nyilvánvalóan már életében megérezte, hogy az impresszionisták művei egyébként feledésbe merülnének az ország legtávolabbi múzeumaiban. A halála után is folytatódott a vita erről a megállapodásról, és néhány évvel később képviselői, Pierre-Auguste Renoir és testvére, Martial végül érvényt szereztek neki. Bár Gustave Caillebotte tehetséges művész volt, munkásságát csak jóval halála után ismerték el. Ez főként azért volt így, mert gazdagsága miatt soha nem érezte azt az anyagi nyomást, hogy eladja a festményeit. Így munkáinak nagy része sokáig a család birtokában és a nyilvánosság elől elrejtve maradt. Munkásságának különlegessége az impresszionizmus és a realizmus ötvözése volt.
Oldal 1 / 5