| Született | 1863 (Paris) |
| Elhunyt | 1935 (Paris) |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Pointillizmus |
| Műfaj | Porträt, Figur, Landschaftsmalerei, Stadtlandschaft, Stillleben |
| Foglalkozás | Maler, Zeichner, Druckgrafiker, Grafiker, Architekturzeichner |
| Család | Házastársa: Berthe Roblès Gyermeke: Ginette Signac |
| Tanította | Émile Bin |
| Tanítványa | Lucie Cousturier, Carlos-Reymond |
| Tagságok | Société des Vingt Société des Artistes Indépendants |
| Ismert művek | Opus 217. Against the Enamel of a Background Rhythmic with Beats and Angles, Tones, and Tints, Portrait of M. Félix Fénéon in 1890 (1890), Capo di Noli, bei Genua (1898), Port de Marseilles (1907), Venice, Grand Canal (1905), Au temps d'harmonie (1895) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago, Staatliche Museen zu Berlin, Cleveland Museum of Art |
Paul Signac a művész Georges Seurat-val együtt új festészeti típust, a divizionizmust hozta létre. A művészetben azonban a pointillizmus kifejezés vált általánossá. Mindkét művész a tiszta színű pigmenteket számtalan pontokban helyezte egymás mellé. Ezzel a technikával a színek a néző szeme előtt keverednek. Paul Signac festményei így hamisítatlan fényességet kapnak és csillogni kezdenek. "Das Speisezimmer (Frühstück)" című munkája a geometrikusan megkomponált képkompozíció és a fény ábrázolásának kölcsönhatását mutatja be. Paul Signac festményein előszeretettel fordult a Párizs környéki tájakhoz. Később elvarázsolta Dél-Franciaország partvidéke. Olyan festményeken, mint a "Cassis, Cap Lombard, Opus 196", a déli fényt örökítette meg. Chevreul színelméletét követve Signac a víz felszínén a fény visszaverődését festette meg színes vonások sokaságával.
Paul Signac (*1863. november 11., Párizs; † 1935. augusztus 15., Párizs) autodidakta művész volt. 1886-ban Paul Signac, Georges Seurat és ARTISTREPLEPLACE3 a pointillizmus képviselőiként részt vettek az utolsó impresszionista kiállításon. Műveik így az impresszionizmus helyébe avantgárdként léptek, és "tudományos impresszionizmusnak" nevezték őket.
Oldal 1 / 7
| Született | 1863 (Paris) |
| Elhunyt | 1935 (Paris) |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Pointillizmus |
| Műfaj | Porträt, Figur, Landschaftsmalerei, Stadtlandschaft, Stillleben |
| Foglalkozás | Maler, Zeichner, Druckgrafiker, Grafiker, Architekturzeichner |
| Család | Házastársa: Berthe Roblès Gyermeke: Ginette Signac |
| Tanította | Émile Bin |
| Tanítványa | Lucie Cousturier, Carlos-Reymond |
| Tagságok | Société des Vingt Société des Artistes Indépendants |
| Ismert művek | Opus 217. Against the Enamel of a Background Rhythmic with Beats and Angles, Tones, and Tints, Portrait of M. Félix Fénéon in 1890 (1890), Capo di Noli, bei Genua (1898), Port de Marseilles (1907), Venice, Grand Canal (1905), Au temps d'harmonie (1895) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago, Staatliche Museen zu Berlin, Cleveland Museum of Art |
Paul Signac a művész Georges Seurat-val együtt új festészeti típust, a divizionizmust hozta létre. A művészetben azonban a pointillizmus kifejezés vált általánossá. Mindkét művész a tiszta színű pigmenteket számtalan pontokban helyezte egymás mellé. Ezzel a technikával a színek a néző szeme előtt keverednek. Paul Signac festményei így hamisítatlan fényességet kapnak és csillogni kezdenek. "Das Speisezimmer (Frühstück)" című munkája a geometrikusan megkomponált képkompozíció és a fény ábrázolásának kölcsönhatását mutatja be. Paul Signac festményein előszeretettel fordult a Párizs környéki tájakhoz. Később elvarázsolta Dél-Franciaország partvidéke. Olyan festményeken, mint a "Cassis, Cap Lombard, Opus 196", a déli fényt örökítette meg. Chevreul színelméletét követve Signac a víz felszínén a fény visszaverődését festette meg színes vonások sokaságával.
Paul Signac (*1863. november 11., Párizs; † 1935. augusztus 15., Párizs) autodidakta művész volt. 1886-ban Paul Signac, Georges Seurat és ARTISTREPLEPLACE3 a pointillizmus képviselőiként részt vettek az utolsó impresszionista kiállításon. Műveik így az impresszionizmus helyébe avantgárdként léptek, és "tudományos impresszionizmusnak" nevezték őket.