"Franciaország olyan, mint egy paletta, amelyen a fény táncol." Bárki, aki valaha is sétált már a Montmartre sikátoraiban, érezheti a színeket és formákat a levegőben - mintha maga Párizs használta volna az ecsetet. A francia művészettörténet az érzékek lakomája, a fény és az árnyék, a forradalom és a kifinomultság állandó játékát mutatja be. Itt a képet nemcsak megfestették, hanem újra is találták: Boucher finom pasztelljeitől Monet vibráló színrobbanásaiig Franciaország többször is a feje tetejére állította a festészetet.
Képzelje el, hogy Édouard Manet festménye előtt áll: "Le Déjeuner sur l'herbe". Egy piknik, látszólag ártalmatlan, de a kompozíció minden konvencióval szakít. Az alakok közvetlenül a nézőre néznek, a fény szemérmetlenül valóságos, a színek merészek. Ebben a pillanatban érezhető, hogy a francia művészet folyamatosan feszegeti a határokat - nemcsak a festészetben, hanem a fotográfiában is, amely Nadar és Atget révén itt tette meg első költői lépéseit. Franciaország soha nem elégedett meg a status quóval. Az impresszionisták a múló fényt kergették, a fauve-ok a színeket robbantották, a szürrealisták pedig az álmokat alakították át kézzelfogható képekké. Párizsban még a grafika is az innováció színtere lett: Toulouse-Lautrec például olyan plakátokat készített, amelyek a város éjszakai életét élénk színekben örökítették meg, és az utcákat galériákká változtatták.
A francia művészet azonban több, mint korának tükre - párbeszédet folytat a világgal. A párizsi szalonok a világ minden tájáról érkező művészek találkozóhelyei voltak, a Montparnasse-i műtermek pedig az ötletek olvasztótégelyei. Itt találkozott Picasso és Braque, hogy kitalálják a kubizmust, Marie Laurencin pedig finom akvarelljeivel a női perspektívát hozta be a modern korba. A francia művészettörténet tele van meglepő fordulatokkal: Ki gondolta volna, hogy egy olyan szerény fotográfus, mint Eugène Atget, melankolikus városképeivel inspirálni fogja a szürrealistákat Vagy hogy egyetlen napfelkelte Le Havre felett - Monet híres "Impression, soleil levant" című képe - egy egész művészeti mozgalmat fog megálmodni A francia festészet, rajz és fotográfia végtelen kaland, amely újra és újra újrakezdődik - és minden nézőt arra hív, hogy részese legyen ennek a színes párbeszédnek.
"Franciaország olyan, mint egy paletta, amelyen a fény táncol." Bárki, aki valaha is sétált már a Montmartre sikátoraiban, érezheti a színeket és formákat a levegőben - mintha maga Párizs használta volna az ecsetet. A francia művészettörténet az érzékek lakomája, a fény és az árnyék, a forradalom és a kifinomultság állandó játékát mutatja be. Itt a képet nemcsak megfestették, hanem újra is találták: Boucher finom pasztelljeitől Monet vibráló színrobbanásaiig Franciaország többször is a feje tetejére állította a festészetet.
Képzelje el, hogy Édouard Manet festménye előtt áll: "Le Déjeuner sur l'herbe". Egy piknik, látszólag ártalmatlan, de a kompozíció minden konvencióval szakít. Az alakok közvetlenül a nézőre néznek, a fény szemérmetlenül valóságos, a színek merészek. Ebben a pillanatban érezhető, hogy a francia művészet folyamatosan feszegeti a határokat - nemcsak a festészetben, hanem a fotográfiában is, amely Nadar és Atget révén itt tette meg első költői lépéseit. Franciaország soha nem elégedett meg a status quóval. Az impresszionisták a múló fényt kergették, a fauve-ok a színeket robbantották, a szürrealisták pedig az álmokat alakították át kézzelfogható képekké. Párizsban még a grafika is az innováció színtere lett: Toulouse-Lautrec például olyan plakátokat készített, amelyek a város éjszakai életét élénk színekben örökítették meg, és az utcákat galériákká változtatták.
A francia művészet azonban több, mint korának tükre - párbeszédet folytat a világgal. A párizsi szalonok a világ minden tájáról érkező művészek találkozóhelyei voltak, a Montparnasse-i műtermek pedig az ötletek olvasztótégelyei. Itt találkozott Picasso és Braque, hogy kitalálják a kubizmust, Marie Laurencin pedig finom akvarelljeivel a női perspektívát hozta be a modern korba. A francia művészettörténet tele van meglepő fordulatokkal: Ki gondolta volna, hogy egy olyan szerény fotográfus, mint Eugène Atget, melankolikus városképeivel inspirálni fogja a szürrealistákat Vagy hogy egyetlen napfelkelte Le Havre felett - Monet híres "Impression, soleil levant" című képe - egy egész művészeti mozgalmat fog megálmodni A francia festészet, rajz és fotográfia végtelen kaland, amely újra és újra újrakezdődik - és minden nézőt arra hív, hogy részese legyen ennek a színes párbeszédnek.