| Született | 1780. augusztus 29. (Montauban) |
| Elhunyt | 1867. január 14. (Paris) 86 éves korában |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Romantika, Klasszicizmus |
| Műfaj | Historienmalerei, Porträtmalerei, Akt, Porträt, Orientalismus |
| Foglalkozás | Maler, Politiker, Geiger, Zeichner, Druckgrafiker, Grafiker, Architekt, Architekturzeichner, bildender Künstler |
| Család | Apja: Jean-Marie-Joseph Ingres Házastársa: Delphine Ramel |
| Tanította | Jacques-Louis David, Joseph Guillaume Roques, Jean Suau |
| Tanítványa | Jules Breton, Théodore Chassériau, Hippolyte Flandrin, Louis Janmot, Alexandre Desgoffe, Firmin Salabert, Paul Jean Flandrin, Henri Lehmann, Frédéric Peyson, Joseph Guichard, Étienne François Haro, Pierre Grivolas, Eugène André Oudiné, Jules-Claude Ziegler, Aliakbar Mozayyan-o-Dolleh, Alfred Stevens |
| Hatások | Raffael |
| Tagságok | Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Die große Odaliske (1810), Die Quelle (1856), Das türkische Bad (1862), Die Badende von Valpençon (1808), Napoleon I auf seinem kaiserlichen Thron (1806) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Art Institute of Chicago, Gettymuseum, KMSKA Antwerpen, Amsterdam Museum |
Jean-Auguste Dominique Ingres egy művész apa első gyermekeként született. Édesapja már korán megismertette a művészettel, és lehetőséget adott Jean-Augustnak, hogy kipróbálja magát a festészetben. Ingres apja műtermét használta, és már tízéves korában elkészítette első portréit és lemásolta régi festményeit. Apja konzervatív művészeti stílusát is átvette. Gyermekkorából logikus lépés volt, hogy a párizsi École des Beaux-Arts-ra járjon. Festői pályafutása elején Ingres elnyerte a rangos Prix de Rome-ot. Sajnos nem tudott megfelelni az ebből fakadó elvárásoknak. Ingres el mert mozdulni a puszta ábrázolástól az egyéni benyomások festményeken való feldolgozása felé. Az eredmények ekkor gyakran mutattak pontatlanságokat a perspektívában és az anatómiában.
Ingres inkább portrékat, történelmi műveket és aktokat készített. Így festette meg Bonaparte első konzul portréját Liège városának első konzuljaként. Napóleon rendszeres témája lett Ingres festményeinek. A művész szerette a történelmi műveket, fontos volt számára a vallás és a politika kapcsolata. A Jeanne dArc életéről és végül haláláról készült festményei világosan mutatják Ingres munkásságának ezt az aspektusát.
Oldal 1 / 7
| Született | 1780. augusztus 29. (Montauban) |
| Elhunyt | 1867. január 14. (Paris) 86 éves korában |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Romantika, Klasszicizmus |
| Műfaj | Historienmalerei, Porträtmalerei, Akt, Porträt, Orientalismus |
| Foglalkozás | Maler, Politiker, Geiger, Zeichner, Druckgrafiker, Grafiker, Architekt, Architekturzeichner, bildender Künstler |
| Család | Apja: Jean-Marie-Joseph Ingres Házastársa: Delphine Ramel |
| Tanította | Jacques-Louis David, Joseph Guillaume Roques, Jean Suau |
| Tanítványa | Jules Breton, Théodore Chassériau, Hippolyte Flandrin, Louis Janmot, Alexandre Desgoffe, Firmin Salabert, Paul Jean Flandrin, Henri Lehmann, Frédéric Peyson, Joseph Guichard, Étienne François Haro, Pierre Grivolas, Eugène André Oudiné, Jules-Claude Ziegler, Aliakbar Mozayyan-o-Dolleh, Alfred Stevens |
| Hatások | Raffael |
| Tagságok | Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Die große Odaliske (1810), Die Quelle (1856), Das türkische Bad (1862), Die Badende von Valpençon (1808), Napoleon I auf seinem kaiserlichen Thron (1806) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Art Institute of Chicago, Gettymuseum, KMSKA Antwerpen, Amsterdam Museum |
Jean-Auguste Dominique Ingres egy művész apa első gyermekeként született. Édesapja már korán megismertette a művészettel, és lehetőséget adott Jean-Augustnak, hogy kipróbálja magát a festészetben. Ingres apja műtermét használta, és már tízéves korában elkészítette első portréit és lemásolta régi festményeit. Apja konzervatív művészeti stílusát is átvette. Gyermekkorából logikus lépés volt, hogy a párizsi École des Beaux-Arts-ra járjon. Festői pályafutása elején Ingres elnyerte a rangos Prix de Rome-ot. Sajnos nem tudott megfelelni az ebből fakadó elvárásoknak. Ingres el mert mozdulni a puszta ábrázolástól az egyéni benyomások festményeken való feldolgozása felé. Az eredmények ekkor gyakran mutattak pontatlanságokat a perspektívában és az anatómiában.
Ingres inkább portrékat, történelmi műveket és aktokat készített. Így festette meg Bonaparte első konzul portréját Liège városának első konzuljaként. Napóleon rendszeres témája lett Ingres festményeinek. A művész szerette a történelmi műveket, fontos volt számára a vallás és a politika kapcsolata. A Jeanne dArc életéről és végül haláláról készült festményei világosan mutatják Ingres munkásságának ezt az aspektusát.