A vágy büntetése

Két nő lebeg át a képen. A levegőben fekszenek, vízszintesen; ruháik nehezen lógnak, hosszú, vörösesbarna hajuk lefelé húzódik, és belegabalyodik egy fa csupasz ágába. Mögöttük egy sötét erdei sáv húzódik, felette a havas Alpok az utolsó napfényben, előtte pedig egy üres hómező. A táj nyugodt marad. A motívum nem ez. Segantini 1891-ben festette a képet Luigi Illica „Nirvana” című verse alapján; a festmény korai szimbolista művei közé tartozik, és ma a liverpooli Walker Art Gallery-ben látható. A büntetés itt nem a tűzben, hanem a hidegben és a súlytalanságban nyilvánul meg - a nők egy olyan magas völgyben sodródnak, amelyben nincs hová kapaszkodni. Engem ez az ellentmondás vonz: a jelenet komornak szánták, mégis szinte békés hatást kelt. Ehhez hozzájárul Segantini divisionista festési stílusa is, azaz a sok finom ecsetvonás egymás mellé helyezése, amely a hó és az ég számára csillogó, ezüstös fényt kölcsönöz.

Pontosan ez a hajszál dönti el a mű sorsát. Közelről nézve az elülső alak vörösesbarna haja egyes, kanyargós tincsekre bomlik, amelyek mintha rajzolva lennének, kiemelkednek a hóból - minden kanyar jól követhető, egészen addig, amíg el nem tűnik a sötét erdősávban. A hegyoldalakon látható számos rövid színes ecsetvonás is egyenként kiemelkedik, semmi sem mosódik el szürke masszává. A nyomat Leonardo nevű, szaténos vászonra készült, amelyet 68 x 39 cm-es méretű feszítőkeretre feszítettek; az oldalsó élek mentén a motívum tükrözve folytatódik, a kiegészítő keret szándékosan hiányzik, hátul pedig egy fogazott akasztó biztosítja a falon való rögzítést. Ez a nyitott kivitelezés illik a képhez. Léc nélkül a hófelület egyszerűen a szélén végződik, és a jelenet lebegő jellege a szabadon álló vásznon folytatódik. A fekvő formátum tovább nyújtja a kompozíciót szélességben - a tekintet a figurák mentén vándorol, mintha egy frízen haladna végig. Először elhaladunk mellette, majd mégis megállunk, mert valami lebeg a levegőben, ami nem oda tartozik. Egy kép, amelynek nem kell hangosnak lennie ahhoz, hogy a térben maradjon.