| Született | 1780. augusztus 29. (Montauban) |
| Elhunyt | 1867. január 14. (Paris) 86 éves korában |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Romantika, Klasszicizmus |
| Műfaj | történelmi festmény, arckép, akt |
| Foglalkozás | festőművész, politikus, rajzoló, grafikusművész, építész, építészeti műszaki rajzoló |
| Család | Apja: Jean-Marie-Joseph Ingres Házastársa: Delphine Ramel |
| Tanította | Jacques-Louis David, Joseph Guillaume Roques, Jean Suau |
| Tanítványa | Jules Breton, Théodore Chassériau, Hippolyte Flandrin, Louis Janmot, Alexandre Desgoffe, Firmin Salabert, Paul Jean Flandrin, Henri Lehmann, Frédéric Peyson, Alfred Stevens, Joseph Guichard, Étienne François Haro, Pierre Grivolas, Eugène André Oudiné, Jules-Claude Ziegler, Aliakbar Mozayyan-o-Dolleh |
| Hatások | Raffael |
| Tagságok | Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Die große Odaliske (1810), Die Quelle (1856), Das türkische Bad (1862), Die Badende von Valpençon (1808), Napoleon I auf seinem kaiserlichen Thron (1806) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Art Institute of Chicago, J. Paul Getty Museum, KMSKA Antwerpen, Amsterdam Museum |
Jean-Auguste Dominique Ingres egy művész apa első gyermekeként született. Édesapja már korán megismertette a művészettel, és lehetőséget adott Jean-Augustnak, hogy kipróbálja magát a festészetben. Ingres apja műtermét használta, és már tízéves korában elkészítette első portréit és lemásolta régi festményeit. Apja konzervatív művészeti stílusát is átvette. Gyermekkorából logikus lépés volt, hogy a párizsi École des Beaux-Arts-ra járjon. Festői pályafutása elején Ingres elnyerte a rangos Prix de Rome-ot. Sajnos nem tudott megfelelni az ebből fakadó elvárásoknak. Ingres el mert mozdulni a puszta ábrázolástól az egyéni benyomások festményeken való feldolgozása felé. Az eredmények ekkor gyakran mutattak pontatlanságokat a perspektívában és az anatómiában.
Ingres inkább portrékat, történelmi műveket és aktokat készített. Így festette meg Bonaparte első konzul portréját Liège városának első konzuljaként. Napóleon rendszeres témája lett Ingres festményeinek. A művész szerette a történelmi műveket, fontos volt számára a vallás és a politika kapcsolata. A Jeanne dArc életéről és végül haláláról készült festményei világosan mutatják Ingres munkásságának ezt az aspektusát.
Oldal 1 / 7
| Született | 1780. augusztus 29. (Montauban) |
| Elhunyt | 1867. január 14. (Paris) 86 éves korában |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Romantika, Klasszicizmus |
| Műfaj | történelmi festmény, arckép, akt |
| Foglalkozás | festőművész, politikus, rajzoló, grafikusművész, építész, építészeti műszaki rajzoló |
| Család | Apja: Jean-Marie-Joseph Ingres Házastársa: Delphine Ramel |
| Tanította | Jacques-Louis David, Joseph Guillaume Roques, Jean Suau |
| Tanítványa | Jules Breton, Théodore Chassériau, Hippolyte Flandrin, Louis Janmot, Alexandre Desgoffe, Firmin Salabert, Paul Jean Flandrin, Henri Lehmann, Frédéric Peyson, Alfred Stevens, Joseph Guichard, Étienne François Haro, Pierre Grivolas, Eugène André Oudiné, Jules-Claude Ziegler, Aliakbar Mozayyan-o-Dolleh |
| Hatások | Raffael |
| Tagságok | Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Die große Odaliske (1810), Die Quelle (1856), Das türkische Bad (1862), Die Badende von Valpençon (1808), Napoleon I auf seinem kaiserlichen Thron (1806) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Art Institute of Chicago, J. Paul Getty Museum, KMSKA Antwerpen, Amsterdam Museum |
Jean-Auguste Dominique Ingres egy művész apa első gyermekeként született. Édesapja már korán megismertette a művészettel, és lehetőséget adott Jean-Augustnak, hogy kipróbálja magát a festészetben. Ingres apja műtermét használta, és már tízéves korában elkészítette első portréit és lemásolta régi festményeit. Apja konzervatív művészeti stílusát is átvette. Gyermekkorából logikus lépés volt, hogy a párizsi École des Beaux-Arts-ra járjon. Festői pályafutása elején Ingres elnyerte a rangos Prix de Rome-ot. Sajnos nem tudott megfelelni az ebből fakadó elvárásoknak. Ingres el mert mozdulni a puszta ábrázolástól az egyéni benyomások festményeken való feldolgozása felé. Az eredmények ekkor gyakran mutattak pontatlanságokat a perspektívában és az anatómiában.
Ingres inkább portrékat, történelmi műveket és aktokat készített. Így festette meg Bonaparte első konzul portréját Liège városának első konzuljaként. Napóleon rendszeres témája lett Ingres festményeinek. A művész szerette a történelmi műveket, fontos volt számára a vallás és a politika kapcsolata. A Jeanne dArc életéről és végül haláláról készült festményei világosan mutatják Ingres munkásságának ezt az aspektusát.