Ferdinand Hodler nemcsak a svájci, hanem az európai művészet egyik legkiemelkedőbb alkotója volt. A festő jelentős művekkel járult hozzá a szecesszió és a szimbolista művészeti mozgalmakhoz. Itt is, mint ott, többször és kitartóan kifejtette művészi-esztétikai maximáját, nevezetesen, hogy a művészetnek az igazságot kell ábrázolnia. Hodler szerint a művész ezt úgy éri el, hogy feltárja a "dolgokban rejlő rendet".

Hodler 1902-ben készült "A szent óra" című festménye mindezeket egyesíti. A vászonra olajjal festett kép szimbolista és szecessziós elemeket egyaránt tartalmaz. A festmény mindenekelőtt a világ rendjéről, valamint az ember és a természet egységéről alkotott elképzelésének mesteri kifejezése. A festmény egy sorozat része, amelyet a művész a 20. század elején készített "Szent óra" címmel. Az egyes festmények egy, két vagy akár több nőt ábrázolnak, akik egy pázsitpadon ülnek, és - növényekkel és virágokkal körülvéve - látszólag elragadtatva a természet szépségétől.

A "Szent óra" című művében két nő az, akit Hodler a kép középpontjába állít. Hodler ábrázolásában és kompozíciójában kevésbé helyezi a hangsúlyt a természetességre és a realista ábrázolásra. A nők mesterkélt módon ülnek egymás mellett, mintha a művésznek pózolnának. Hodler ráadásul tükörszimmetrikusan rendezi el őket. A kép egyéb elemei is elrugaszkodnak a valóságtól. A háttér és a női ülések legfeljebb célzásszerűen jelennek meg, míg az alakokat körülvevő piros virágok keretet alkotnak a keretben. A nők rikítóan kék ruhái és a meleg sárga és vörös színekben ábrázolt szobaelemek közötti kontraszt is elbűvölő.

Ezzel és a híres "Szent óra" sorozat többi képével Hodler egy hagyományos témát vesz fel, nevezetesen a szent Madonnát a természetben, ahogyan azt a reneszánsz művész Raffaello megörökítette a "Madonna a zöldben" című képén. Hodler motívumában azonban semmi vallásos nincs. A svájci művész filozófiai-metafizikai értelemben érti a spirituális dolgokat. Festészete a "romolhatatlan természet" és az emberrel való egységének ábrázolása.

---

A szent óra · Ferdinand Hodler