| Született | 1619 (Paris) |
| Elhunyt | 1690 (Paris) |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Klasszicizmus, Barokk |
| Műfaj | Porträt, Porträtmalerei, Historienmalerei, religiöses Gemälde |
| Foglalkozás | Maler, Architekt, Dekorateur, Designer, Grafiker, Druckgrafiker, Architekturzeichner, bildender Künstler |
| Család | Apja: Nicolas Le Brun Anyja: Jeanne Le Brun Testvére: Gabriel Le Brun |
| Tanította | François Perrier, Simon Vouet, Nicolas Poussin |
| Tanítványa | Joseph Vivien, Nicolas Bertin, Louis de Silvestre, François Verdier, Gabriel Revel |
| Tagságok | Académie royale de peinture et de sculpture |
| Ismert művek | Alexander zieht in Babylon ein (1664), Der Kanzler Séguier beim Einzug Ludwigs XIV. in Paris im Jahre 1660 (Detail) (1660), Die Anbetung der Hirten (1689), Atalanta and Meleager (1658), Porträt des Bildhauers Nicolas le Brun (1635) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Palace of Versailles, Staedel Museum, Finnish National Gallery (Kansallisgalleria), Metropolitan Museum of Art |
Charles Le Brun az egyik legnagyobb hatású francia művész. A festő, szobrász, építész és díszítőművész volt a szellemi atyja és mozgatórugója annak a stíluskorszaknak, amelyet ma XIV. Lajosnak nevezünk. Alkotói munkásságának óriási skálája - nemcsak festő és szobrász volt, hanem belsőépítész, vakoló, szőnyeg-, tapéta- és gobelintervező is - lehetővé tette, hogy a korszak művészetének egészére rányomja bélyegét. Stílusa hatással volt az udvari művészek következő generációira, és még a 18. században is a túlburjánzó MŰVÉSZETI TÉR0 viszonyítási pontjaként és idealizált ellenpárjaként szolgált.
Le Brun karrierje korán, 13 éves korában kezdődött, amikor egy III. Lajost lóháton ábrázoló rajza felkeltette az akkori kancellár, Ségnier figyelmét. Ezt követően a fiatal kőműves tanonc tehetségét szisztematikusan ápolták. Le Bruns 1619-ben született Párizsban, 1638-ban már udvari festő volt, és első megbízásait Richelieu bíborostól kapta. Udvari pártfogói lehetővé tették a művész számára, hogy időt töltsön Itáliában, ahol tökéletesítette képzettségét, és többek között a római Nicolas Poussin-nél tanult. Ez idő alatt Carracci, Raffael és Reni műveinek is szentelte magát, akik nagy hatással voltak későbbi munkásságára. Ilyen például Le Brun egyik leghíresebb műve, az Einzug Alexanders in Babylon, amely ma a Louvre-ban látható.
Oldal 1 / 4
| Született | 1619 (Paris) |
| Elhunyt | 1690 (Paris) |
| Nemzetiség | France |
| Korszakok | Klasszicizmus, Barokk |
| Műfaj | Porträt, Porträtmalerei, Historienmalerei, religiöses Gemälde |
| Foglalkozás | Maler, Architekt, Dekorateur, Designer, Grafiker, Druckgrafiker, Architekturzeichner, bildender Künstler |
| Család | Apja: Nicolas Le Brun Anyja: Jeanne Le Brun Testvére: Gabriel Le Brun |
| Tanította | François Perrier, Simon Vouet, Nicolas Poussin |
| Tanítványa | Joseph Vivien, Nicolas Bertin, Louis de Silvestre, François Verdier, Gabriel Revel |
| Tagságok | Académie royale de peinture et de sculpture |
| Ismert művek | Alexander zieht in Babylon ein (1664), Der Kanzler Séguier beim Einzug Ludwigs XIV. in Paris im Jahre 1660 (Detail) (1660), Die Anbetung der Hirten (1689), Atalanta and Meleager (1658), Porträt des Bildhauers Nicolas le Brun (1635) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Palace of Versailles, Staedel Museum, Finnish National Gallery (Kansallisgalleria), Metropolitan Museum of Art |
Charles Le Brun az egyik legnagyobb hatású francia művész. A festő, szobrász, építész és díszítőművész volt a szellemi atyja és mozgatórugója annak a stíluskorszaknak, amelyet ma XIV. Lajosnak nevezünk. Alkotói munkásságának óriási skálája - nemcsak festő és szobrász volt, hanem belsőépítész, vakoló, szőnyeg-, tapéta- és gobelintervező is - lehetővé tette, hogy a korszak művészetének egészére rányomja bélyegét. Stílusa hatással volt az udvari művészek következő generációira, és még a 18. században is a túlburjánzó MŰVÉSZETI TÉR0 viszonyítási pontjaként és idealizált ellenpárjaként szolgált.
Le Brun karrierje korán, 13 éves korában kezdődött, amikor egy III. Lajost lóháton ábrázoló rajza felkeltette az akkori kancellár, Ségnier figyelmét. Ezt követően a fiatal kőműves tanonc tehetségét szisztematikusan ápolták. Le Bruns 1619-ben született Párizsban, 1638-ban már udvari festő volt, és első megbízásait Richelieu bíborostól kapta. Udvari pártfogói lehetővé tették a művész számára, hogy időt töltsön Itáliában, ahol tökéletesítette képzettségét, és többek között a római Nicolas Poussin-nél tanult. Ez idő alatt Carracci, Raffael és Reni műveinek is szentelte magát, akik nagy hatással voltak későbbi munkásságára. Ilyen például Le Brun egyik leghíresebb műve, az Einzug Alexanders in Babylon, amely ma a Louvre-ban látható.