Két körte nehezen lóg az ágon, felette pedig fogazott levelek terülnek szét, finoman kirajzolt erekkel. Alattuk a tábla rendszerezi az ismereteket: egy gyümölcs keresztmetszete a magházával, egy mag, két virág vöröses porzókkal. Bal oldalon „Pyrus communis”, jobb oldalon „Poirier commun” felirat látható, közöttük semmi felesleges. A táblakép a „Nouveau Duhamel du Monceau”-ból származik, abból a nagy francia műből, amely a Franciaországban termesztett fákról és cserjékről szól, Pierre-Joseph Redouté és Pancrace Bessa rajzai alapján. Redouté-t kora legjelentősebb virágfestőjének tartják. Itt látszik, miért: az ábrázolás tudományosan pontos, mégis érzéki. Látható a gyümölcshéj pontozottsága, a domborulat matt csillogása, az ág sötét fája. A botanika és a művészet itt nem állnak egymással ellentétben. Szükségük van egymásra.
A táblát Leonardo nevű, szaténos vászonra nyomtatták, amelynek finom rácsmintája kellemesen anyagi jelleget kölcsönöz a régi metszetnek. Jobb alsó sarokban még a metsző jelölése is látható, „Jarry sculp.”, apró kurzív betűkkel, jól olvashatóan - az ember éppen az ilyen apróságoknál akad el, mert a nyomtatás nem nyeli el őket. Az egészet Sinead keretezi, egy egyszerű, tölgyfa furnérból készült profil. A sarkokban a gérvágások pontosan illeszkednek egymáshoz, a furnér erezetének mintázata láthatóan fut végig a léceken, hol sűrűbb, hol ritkább. Nincs felesleges díszítés, nincs letörés, csak fa, őszinte felülettel. Színében a világos tölgy pontosan a levélalap meleg árnyalata és a gyümölcsök olajzöldje között helyezkedik el. Az ilyen nyomatok nem gyors eljárással készülnek. És pontosan ez a nyugalom illik a motívumhoz: egy növénytanulmány, amely időt szán - a gyümölcsre, a virágra és a közöttük lévő magra.