Krétaösvények

Reggel a vidéken a levegő nedves fű és kréta illatát árasztja. Aki egyszer végigjárta már a South Downs-t, ismeri azt a fehérséget, amely minden lépésnél felvillan ott, ahol a talaj megreped, és felfedi az alatta lévő mészkövet. Eric Ravilious ezt a jelenséget „Kreidepfade” (Krétaösvények) című akvarelljében nem ábrázolta, hanem mintává alakította át. A „Pattern” (minta) kifejezést ő maga alkotta meg, és ez pontosabban jellemzi a művet, mint bármely művészettörténeti besorolás.

A South Downs dombjait dekoratív zónákra bontja, egy olyan munkamódszerrel, amely a fametszői gyakorlatából és a Royal College-ban Paul Nash mellett töltött évekből származik. A zöld árnyalatok egymás mellett helyezkednek el, akárcsak egy fametszet felületei, élesen elhatárolva, szinte díszítő jellegűek. A kevés kopasz fa úgy áll közöttük, mint tűk egy kiterített szövetben. Ravilious ipari grafikus volt, kerámiákat tervezett a Wedgwood számára, és ez a felületekben és ismétlődésekben való gondolkodásmód áthatja tájképeit is. Ami festészetnek tűnik, valójában alkalmazott művészet, amely a természet ábrázolásán próbálkozik.

A madártávlat tudatos stilisztikai eszköz, nem csupán egy nézőpont. A domborzatot ornamentikává alakítja. És maguk a fehér ösvények? Ravilious világos részeket hagy a papír fehérjében. A krétaösvények a szín hiánya miatt ragyognak, míg körülöttük a zöld lasúrok borítják a papírt. Talán ez a kép valódi felfedezése: a South Downs nem érintetlen természeti terület, hanem őskori kulturális táj, amelyet neolitikus ösvények és dombvárak szelnek át. Ami emberürinek tűnik, az az emberi bejegyzések palimpszesztje. Csak az előtérben látható kerítésoszlopok adnak a szemnek olyan mértékegységet, amelyhez kapaszkodhat.