Keserű narancs (Citrus aurantium) ibolya gyümölccsel, Pierre Joseph Redoute (1759-1840)

Senki sem számít lila keserűnarancsra. Éppen ezért a tekintet a jobb oldalon lévő sötét gyümölcsön akad meg, amely zöld és lila árnyalatok között váltakozik, míg bal oldalon az érett pomeráncia meleg narancssárgában ragyog. A lap a Citrus aurantium ritka Bigaradia violacea változatát ábrázolja: egy egyetlen ágat levelekkel, fehér és rózsaszín virágokkal, fiatal és érett gyümölcsökkel. Minden szabadon áll világos háttér előtt, tisztán feliratozva, felül a táblaszámmal, alul a kétnyelvű megnevezéssel. Nekem éppen ezek a lila gyümölcsök tetszenek, mert az egyébként nagyon klasszikus botanikai illusztrációt azonnal szokatlanabbá teszik. Pierre-Joseph Redouté (1759-1840) a „virágok Raffaellójának” számít. A botanikai pontosságot finom növényfestészettel ötvözte, és többek között Marie Antoinette-nek és Joséphine császárnőnek is dolgozott. Ez a tudomány és a kecsesség ötvözete áthatja az egész lapot: minden levélér pontosan meg van rajzolva, és mégis semmi sem tűnik száraznak.

A képet Leonardo nevű, szaténos vászonra nyomtatták, feszítőkeretre feszítve, 35 x 45 cm méretben, üveg és paszpartu nélkül. Ami ezt a művet különlegessé teszi, az a kép és a keret közötti színbeli összhang. A Sinead, egy egyszerű, tölgyfa furnérral borított profil, színében pontosan a papír alapjának meleg bézsje és az olajzöld levelek között helyezkedik el. A fa mintha a képen látható ág folytatása lenne - ugyanaz a természetes árnyalat, csupán egy árnyalattal erőteljesebb. A hűvösebb lila gyümölcs így nagyobb hangsúlyt kap; ez az egyetlen szín, amelynek nincs visszhangja a keretben, és éppen ez teszi a tekintet középpontjává. Az érett gyümölcs narancssárga színe is melegebbnek tűnik a világos tölgyfa mellett, mint amennyire fehér alapon valaha is tűnhetne. Egy olyan választás, amelyben érződik a megfontoltság. A furnér látható erezete a gérvágott sarkoknál szépen összefut, nincs lakk, nincs fény - a keret anyag marad, ahogyan a képen látható növény is növény marad. A motívumot egyébként oldalirányban tükrözve ábrázolták. Közelről a régi metszet-előkészlet pontszerű felépítése átsüt a nyomtatáson, különösen az érett gyümölcs árnyékolásában - ez a részlet minden alkalommal megragadja a figyelmemet. Így zárul a kör: tudományos pontosság a lapon, kezeletlen fa körülötte, és közöttük ez az egy gyümölcs, amely színében kilóg a sorból.