A Bellevue-síkság / A Vörös Föld

Salvador matt vásznán Cézanne rövid ecsetvonásai jól felismerhetők - különösen a vörös földön, ahol az okker, a rozsdavörös és a halványzöld keveredés nélkül állnak egymás mellett. Az 59 × 48 cm-es méretben a sík megőrzi nyugodt tágasságát. Előtérben a száraz talaj terül el, mögötte mezők, fák és elszórt házak sorakoznak, sötét ciprusok határozzák meg a kompozíciót. Mindezt kék és törtfehér színű, tágas égboltozat borítja. Első pillantásra nyugodt tájnak tűnik, de semmi sem hat véletlenszerűnek. Minden felületnek megvan a maga súlya, minden ház úgy áll, mint egy szilárdan elhelyezett építőelem. Éppen ezt találom szépnek: Cézanne nem romantikus idillt varázsol Bellevue-ből, hanem a terepet, a növényzetet és az építészetet egy szilárd képszerkezetbe rendezi. Az 1890 és 1892 között készült mű egy olyan gondolatot tükröz, amely a modernizmus számára továbbra is fontos marad - a tér nem csupán a perspektíva révén jön létre, hanem a szín és a forma együttesen építi fel azt.

Sinead kerete keskeny tölgyfa furnérral keretezi a vásznat. A keret világosbarna marad, finom sötét vonalak húzódnak át a felületén; a felső szélén az erezet nyugodtan húzódik végig a teljes szélességen - ez az, ami valóban megragadja a figyelmemet a nézés közben. A 15 milliméter széles profil díszítés nélkül készült, de 30 milliméteres mélységével érezhető tartást ad a műnek. Ez egyértelmű testességet kölcsönöz a műnek anélkül, hogy elnehezítené a felületet. Passepartout és üveg nélkül a vászon közvetlenül a keretbe illeszkedik, a matt nyomtatás pedig szabadon látható marad. A feszítőkeretre feszítve és oldalról tükrözve a kép szépen zárul. Közelről egy keskeny árnyékrés választja el a nyomatot és a tölgyfa furnért - pontosan ott veszi észre az ember, hogy a képfelület és a keret önállóak maradnak, és mégis egy egységet alkotnak. Végül ez jól illik magához Cézanne-hoz is: egy tulajdonképpen egyszerű tájképből szinte épített alkotást varázsol - kevesebb hangulat, több forma és rend.