Az 1871-ben Edinburgh-ban született Samuel Peploe-t a késő impresszionista mozgalomhoz tartozó skót koloristák fontos képviselőjének tekintik. Peploe színpalettája világos és erőteljes. Témái között tájképek, helyek, portrék és csendéletek szerepelnek. A képi kompozíció és a technikai készség tekintetében ez egy olyan művészt mutat, aki először az Edinburgh-i Művészeti Akadémián végezte akadémiai képzését, majd a montmartre-i Julian magánakadémián tanult. Peploe az Académie Colarossiban is tökéletesítette tudását, egy másik magánintézményben, amely a párizsi Művészeti Akadémiához képest modern, sőt progresszív hírében állt: Itt is voltak férfi modellek és női előadók!
Az 1895-ös hollandiai tartózkodás lett pályafutásának mérföldköve. Itt Samuel John Peploe tanulmányozta és lemásolta a MŰVÉSZTÁRS0 és a MŰVÉSZTÁRS1 portréfestményét. Az 1901-től kezdődő franciaországi utazás szintén úttörő jelentőségű volt. A természet fényviszonyai, valamint a vászonra egyszerű ecsetvonásokkal rögzített téma Peploe védjegyévé vált. Az 1913-ban készült "Utca Cassis-ban" című képen a nagy francia festők hatása látható skóciai kollégájára. A "Csendélet" a gyümölcstállal és a fehér edénnyel szintén azt bizonyítja, hogy a festő kevés eszközzel is képes volt megragadni a dél-francia fényt és egy forró nyári nap hangulatát. Ez nem ok nélkül emlékeztet az Paul Cézanne-re és annak deklarált modelljére, az Édouard Manet-ra.
Peploe 1910 és 1920 között Párizsban élt, ahol tájképekre és csendéletekre koncentrált. Az 1913-as "Utcakép, Cassis" a korszak egyik legszebb példája, sűrű ecsetkezelésével, a területek világos felosztásával és pompás színpalettájával. Peploe még Skóciába visszatérve is a tiszta vonalakra, a ragyogó színekre és a részletekre való odafigyelésre összpontosított.
Az 1871-ben Edinburgh-ban született Samuel Peploe-t a késő impresszionista mozgalomhoz tartozó skót koloristák fontos képviselőjének tekintik. Peploe színpalettája világos és erőteljes. Témái között tájképek, helyek, portrék és csendéletek szerepelnek. A képi kompozíció és a technikai készség tekintetében ez egy olyan művészt mutat, aki először az Edinburgh-i Művészeti Akadémián végezte akadémiai képzését, majd a montmartre-i Julian magánakadémián tanult. Peploe az Académie Colarossiban is tökéletesítette tudását, egy másik magánintézményben, amely a párizsi Művészeti Akadémiához képest modern, sőt progresszív hírében állt: Itt is voltak férfi modellek és női előadók!
Az 1895-ös hollandiai tartózkodás lett pályafutásának mérföldköve. Itt Samuel John Peploe tanulmányozta és lemásolta a MŰVÉSZTÁRS0 és a MŰVÉSZTÁRS1 portréfestményét. Az 1901-től kezdődő franciaországi utazás szintén úttörő jelentőségű volt. A természet fényviszonyai, valamint a vászonra egyszerű ecsetvonásokkal rögzített téma Peploe védjegyévé vált. Az 1913-ban készült "Utca Cassis-ban" című képen a nagy francia festők hatása látható skóciai kollégájára. A "Csendélet" a gyümölcstállal és a fehér edénnyel szintén azt bizonyítja, hogy a festő kevés eszközzel is képes volt megragadni a dél-francia fényt és egy forró nyári nap hangulatát. Ez nem ok nélkül emlékeztet az Paul Cézanne-re és annak deklarált modelljére, az Édouard Manet-ra.
Peploe 1910 és 1920 között Párizsban élt, ahol tájképekre és csendéletekre koncentrált. Az 1913-as "Utcakép, Cassis" a korszak egyik legszebb példája, sűrű ecsetkezelésével, a területek világos felosztásával és pompás színpalettájával. Peploe még Skóciába visszatérve is a tiszta vonalakra, a ragyogó színekre és a részletekre való odafigyelésre összpontosított.
Oldal 1 / 2