Philippe Mercier francia bevándorlók gyermekeként nőtt fel Berlinben. A berlini művészeti akadémián Antoine Pesne német udvari festőnél tanult, és valószínűleg az ő asszisztenseként is dolgozott. Később Párizsban tanult, ahol stílusára az Jean Baptiste Chardin és az Jean-Antoine Watteau volt hatással. A 18. században Mercier végül Angliába költözött, ahol kétszer is megnősült. Második felesége, Dorothy Clapham szintén festő volt, és egy művészellátó üzletet vezetett. Bizonyíték van arra, hogy Philippe Mercier munkáját segítette. Londoni tartózkodása alatt Mercier kapcsolatban maradt Jean-Antoine Watteau-val. Watteau néhány művét metszetként reprodukálta, majd kinyomtatta. Abban az időben művészettel és grafikákkal is foglalkozott, a reprodukciókat eladásra szánták. Mercier saját műveit is sokszorosította, és a művészettörténészek bizonyítékot találtak arra, hogy ezeket néha Watteau festményeinek adta ki.
Londonban Mercier néhány évig a brit királyi udvarban dolgozott udvari festőként. Ebben az időszakban számos angol nemesember portréját festette. Philippe Mercier azonban nem az egyetlen udvari festő volt. Versenyeznie kellett az Christian Zincke-vel és az Herman van der Myn-mal, és ezt az időszakot a féltékenység és a viszály jellemezte. Miután elbocsátották udvari festőnek, Mercier hátat fordított Londonnak, és York kisvárosába költözött. Itt találta meg a felsőbb osztály tagjait, akik támogatták művészetét. Itt számos portrét készített, de itt készültek az első úgynevezett Fancy Pictures (Fantáziaképek) is. A Fancy Pictures olyan képek, amelyek hétköznapi jeleneteket ábrázolnak kitalált elemekkel kiegészítve, így az érzelmekre hatnak, és gyakran szentimentális érzéseket keltenek. Mercier végül néhány évvel a halála előtt visszatért Londonba.
A portrék mellett Philippe Mercier gyakran festett társalgási darabokat is. Ezek olyan festmények, amelyek társaságban lévő, tevékenységet folytató és ünneplő embereket ábrázolnak. Ő vezette be a társalgási darab műfaját Angliában, ahol ez addig nem volt elterjedt. Az is érdekes, hogy Mercier az öt emberi érzékszervet - szaglás, ízlelés, látás, tapintás és hallás - képileg ábrázolta. Így például a "tapintás érzéke" című képen emberek láthatók, akik egy macskát simogatnak. Mercier több festményét metszetként sokszorosították, és így további hírnévre és népszerűségre tettek szert. Késői korszakában Mercier elsősorban a Fancy Pictures-nek szentelte magát, amelyek közül sokat a társalgási darabok változataként készített. Philippe Mercier számos festménye nem egyszerűen embereket ábrázol egy tájban vagy egy otthonban, hanem történeteket mesél el.
Philippe Mercier francia bevándorlók gyermekeként nőtt fel Berlinben. A berlini művészeti akadémián Antoine Pesne német udvari festőnél tanult, és valószínűleg az ő asszisztenseként is dolgozott. Később Párizsban tanult, ahol stílusára az Jean Baptiste Chardin és az Jean-Antoine Watteau volt hatással. A 18. században Mercier végül Angliába költözött, ahol kétszer is megnősült. Második felesége, Dorothy Clapham szintén festő volt, és egy művészellátó üzletet vezetett. Bizonyíték van arra, hogy Philippe Mercier munkáját segítette. Londoni tartózkodása alatt Mercier kapcsolatban maradt Jean-Antoine Watteau-val. Watteau néhány művét metszetként reprodukálta, majd kinyomtatta. Abban az időben művészettel és grafikákkal is foglalkozott, a reprodukciókat eladásra szánták. Mercier saját műveit is sokszorosította, és a művészettörténészek bizonyítékot találtak arra, hogy ezeket néha Watteau festményeinek adta ki.
Londonban Mercier néhány évig a brit királyi udvarban dolgozott udvari festőként. Ebben az időszakban számos angol nemesember portréját festette. Philippe Mercier azonban nem az egyetlen udvari festő volt. Versenyeznie kellett az Christian Zincke-vel és az Herman van der Myn-mal, és ezt az időszakot a féltékenység és a viszály jellemezte. Miután elbocsátották udvari festőnek, Mercier hátat fordított Londonnak, és York kisvárosába költözött. Itt találta meg a felsőbb osztály tagjait, akik támogatták művészetét. Itt számos portrét készített, de itt készültek az első úgynevezett Fancy Pictures (Fantáziaképek) is. A Fancy Pictures olyan képek, amelyek hétköznapi jeleneteket ábrázolnak kitalált elemekkel kiegészítve, így az érzelmekre hatnak, és gyakran szentimentális érzéseket keltenek. Mercier végül néhány évvel a halála előtt visszatért Londonba.
A portrék mellett Philippe Mercier gyakran festett társalgási darabokat is. Ezek olyan festmények, amelyek társaságban lévő, tevékenységet folytató és ünneplő embereket ábrázolnak. Ő vezette be a társalgási darab műfaját Angliában, ahol ez addig nem volt elterjedt. Az is érdekes, hogy Mercier az öt emberi érzékszervet - szaglás, ízlelés, látás, tapintás és hallás - képileg ábrázolta. Így például a "tapintás érzéke" című képen emberek láthatók, akik egy macskát simogatnak. Mercier több festményét metszetként sokszorosították, és így további hírnévre és népszerűségre tettek szert. Késői korszakában Mercier elsősorban a Fancy Pictures-nek szentelte magát, amelyek közül sokat a társalgási darabok változataként készített. Philippe Mercier számos festménye nem egyszerűen embereket ábrázol egy tájban vagy egy otthonban, hanem történeteket mesél el.
Oldal 1 / 1