Jean Siméon Chardin 1699-ben, egy sötét novemberi napon született Párizsban. Saint-Germain-des-Prés művésznegyedében született egy asztalosmester legidősebb fiaként, aki később átvette apja vállalkozását. Ennek megfelelően kézműves képzésben részesült. De csak kevéssel később vált nyilvánvalóvá igazi hivatása, a festészethez való tehetsége. Édesapja, aki ezt nem tudta, ezért 19 évesen elküldte őt az Pierre Jacques Cazes-ba. De a módszerek, amelyekkel Chardint műtermében tanították, több mint szegényesek voltak. Csak metszeteket kellett másolnia!
A fiatalember úgy döntött, hogy Noel-Nicolas-Coypelnél folytatja a tanulóéveit, mivel remélte, hogy ott jobban boldogul. Chardin érdeklődése a csendélet iránt végül rajta keresztül ébredt fel. Ennek ellenére hű maradt önmagához, és nem korlátozta magát a kor stílusára. Műveit inkább egy sajátos individualizmus jellemezte, amely a tisztaságban és a szerénységben nyilvánult meg. Kompozícióinak tökéletessége volt számára a legfontosabb, még a témáknál is fontosabb. Aligha volt más festő, aki ennyi életet tudott volna belelélegezni a képeibe. Soha nem kellett utazgatnia, hogy távoli országokban ihletet szerezzen. Chardin nagy hírnévre tett szert zsánerképeivel és csendéleteivel, amelyeken túlnyomórészt a francia polgárságot vette alapul. A legmagasabb tökéletességgel elkészített festményei olyan koncentrációt és nyugalmat sugároznak, amely páratlan. Sőt, néhány évvel később felvételt nyert a párizsi akadémiára, mint úgynevezett állat- és gyümölcsfestő, és tagja lett a Szent Lukács céhnek. 1731-ben Chardin végre feleségül vehette Marguerite Saintard-t, akit már 1724-ben megismert. Chardin rossz anyagi helyzete miatt az esküvőt már évekkel korábban elhalasztották. De még most is hiányoztak a pazar hozományok. Ehelyett Chardinnak más bevételi forrás után kellett néznie, amit a rokokó korszak francia festőjében, Jean-Baptiste van Loo-ben talált meg. Számára Chardinnak kellett helyreállítania a műveket ARTISTREPLEPLACE2. 1735-ben azonban meghalt Chardin felesége, akitől két gyermeke született (Jean-Pierre és Maguerite-Agnès).
Mielőtt Jean Siméon Chardin-t idős korában epegondok és gyengülő látás gyötörték volna, anyagi helyzete gyökeresen megváltozott, mivel a polgárság és XV. Lajos király is a mecénásai közé tartozott, és Marguerite Pouget-vel kötött házassága tovább javította helyzetét. Beköltözhetett egy lakásba a Louvre-ban, és a királytól fix nyugdíjat kapott. Ő lett az Akadémia pénztárosa is. Egészségügyi nehézségei miatt most a pasztellfestészettel kezdett foglalkozni. Ennek ellenére a megbízások egyre kevesebbek lettek, ellenfelei egyre inkább átvették a feladatait, a fizetése pedig egyre csökkent. Végül 1779-ben Chardin majdnem megvakult és meghalt Párizsban.
Jean Siméon Chardin 1699-ben, egy sötét novemberi napon született Párizsban. Saint-Germain-des-Prés művésznegyedében született egy asztalosmester legidősebb fiaként, aki később átvette apja vállalkozását. Ennek megfelelően kézműves képzésben részesült. De csak kevéssel később vált nyilvánvalóvá igazi hivatása, a festészethez való tehetsége. Édesapja, aki ezt nem tudta, ezért 19 évesen elküldte őt az Pierre Jacques Cazes-ba. De a módszerek, amelyekkel Chardint műtermében tanították, több mint szegényesek voltak. Csak metszeteket kellett másolnia!
A fiatalember úgy döntött, hogy Noel-Nicolas-Coypelnél folytatja a tanulóéveit, mivel remélte, hogy ott jobban boldogul. Chardin érdeklődése a csendélet iránt végül rajta keresztül ébredt fel. Ennek ellenére hű maradt önmagához, és nem korlátozta magát a kor stílusára. Műveit inkább egy sajátos individualizmus jellemezte, amely a tisztaságban és a szerénységben nyilvánult meg. Kompozícióinak tökéletessége volt számára a legfontosabb, még a témáknál is fontosabb. Aligha volt más festő, aki ennyi életet tudott volna belelélegezni a képeibe. Soha nem kellett utazgatnia, hogy távoli országokban ihletet szerezzen. Chardin nagy hírnévre tett szert zsánerképeivel és csendéleteivel, amelyeken túlnyomórészt a francia polgárságot vette alapul. A legmagasabb tökéletességgel elkészített festményei olyan koncentrációt és nyugalmat sugároznak, amely páratlan. Sőt, néhány évvel később felvételt nyert a párizsi akadémiára, mint úgynevezett állat- és gyümölcsfestő, és tagja lett a Szent Lukács céhnek. 1731-ben Chardin végre feleségül vehette Marguerite Saintard-t, akit már 1724-ben megismert. Chardin rossz anyagi helyzete miatt az esküvőt már évekkel korábban elhalasztották. De még most is hiányoztak a pazar hozományok. Ehelyett Chardinnak más bevételi forrás után kellett néznie, amit a rokokó korszak francia festőjében, Jean-Baptiste van Loo-ben talált meg. Számára Chardinnak kellett helyreállítania a műveket ARTISTREPLEPLACE2. 1735-ben azonban meghalt Chardin felesége, akitől két gyermeke született (Jean-Pierre és Maguerite-Agnès).
Mielőtt Jean Siméon Chardin-t idős korában epegondok és gyengülő látás gyötörték volna, anyagi helyzete gyökeresen megváltozott, mivel a polgárság és XV. Lajos király is a mecénásai közé tartozott, és Marguerite Pouget-vel kötött házassága tovább javította helyzetét. Beköltözhetett egy lakásba a Louvre-ban, és a királytól fix nyugdíjat kapott. Ő lett az Akadémia pénztárosa is. Egészségügyi nehézségei miatt most a pasztellfestészettel kezdett foglalkozni. Ennek ellenére a megbízások egyre kevesebbek lettek, ellenfelei egyre inkább átvették a feladatait, a fizetése pedig egyre csökkent. Végül 1779-ben Chardin majdnem megvakult és meghalt Párizsban.
Oldal 1 / 4