Patrick Nasmyth Skóciában született, és a Nasmyth festőcsalád legidősebb fia volt. Apja, Alexander Nasmyth, Patrick születésekor már tájkép- és portréfestőként szerzett magának nevet, és ma már a "skót tájképfestészet atyjaként" tartják számon. Patrick - mint mind a tíz másik testvére - már egészen kicsi korától kezdve művészeti órákat kapott. Ez nemcsak neki, hanem hat nővérének is sikeres művészi karrierhez vezetett. De a művészet iránti lelkesedése már korán megmutatkozott: amint ceruzát tudott fogni, állítólag azonnal rajzolni kezdett. Gyenge tanuló volt, és inkább lógott az órákról, hogy virágokat és fákat rajzoljon. Számára a rajzolás és a festészet fontosabb kifejezési forma volt, mint az írás.
Patrick Nasmyth egész életében egészségügyi problémákkal küzdött. 17 éves korában egy betegség miatt megsüketült, és egy ifjúkori művészeti kirándulásra készülő balesetben elvesztette a jobb karját. Ez nagyon magába forduló természetet eredményezett, amelyet egész életében megőrzött. Ezek a kudarcok azonban nem akadályozták meg Patricket abban, hogy művészileg kifejezze magát: egyszerűen csak folytatta a festést a bal kezével. A korai balkezes festményei halálakor a legkeresettebbek közé tartoztak.
Patrick Nasmyth fiatal felnőttként Londonba költözött, ahol a londoni galériákban látta a holland mesterek Meindert Hobbema és Jacob van Ruisdael festményeit. Ezek olyan jelentős hatással voltak művészetére, hogy a "skót Hobbema" becenevet kapta. Művészetének témája mindig a vidék volt, ahol felnőtt - még akkor is, amikor Londonba költözött. Fiatalabb testvére, James szerint Patrick az égbolt festésében lelte a legnagyobb örömét. Ez a festményein is észrevehető, amelyeken a skót tájat gyakran sötétnek és komornak ábrázolja, de az égbolt általában világos és barátságos. Számos műve keltezetlen, ami azt jelenti, hogy a festmények sorrendje mindig vitatott.
Patrick viszonylag fiatalon, 45 évesen halt meg, miután hosszabb ideig állt a Temze nedves partján egy rajz miatt, feltehetően tüdőgyulladásban.
Patrick Nasmyth Skóciában született, és a Nasmyth festőcsalád legidősebb fia volt. Apja, Alexander Nasmyth, Patrick születésekor már tájkép- és portréfestőként szerzett magának nevet, és ma már a "skót tájképfestészet atyjaként" tartják számon. Patrick - mint mind a tíz másik testvére - már egészen kicsi korától kezdve művészeti órákat kapott. Ez nemcsak neki, hanem hat nővérének is sikeres művészi karrierhez vezetett. De a művészet iránti lelkesedése már korán megmutatkozott: amint ceruzát tudott fogni, állítólag azonnal rajzolni kezdett. Gyenge tanuló volt, és inkább lógott az órákról, hogy virágokat és fákat rajzoljon. Számára a rajzolás és a festészet fontosabb kifejezési forma volt, mint az írás.
Patrick Nasmyth egész életében egészségügyi problémákkal küzdött. 17 éves korában egy betegség miatt megsüketült, és egy ifjúkori művészeti kirándulásra készülő balesetben elvesztette a jobb karját. Ez nagyon magába forduló természetet eredményezett, amelyet egész életében megőrzött. Ezek a kudarcok azonban nem akadályozták meg Patricket abban, hogy művészileg kifejezze magát: egyszerűen csak folytatta a festést a bal kezével. A korai balkezes festményei halálakor a legkeresettebbek közé tartoztak.
Patrick Nasmyth fiatal felnőttként Londonba költözött, ahol a londoni galériákban látta a holland mesterek Meindert Hobbema és Jacob van Ruisdael festményeit. Ezek olyan jelentős hatással voltak művészetére, hogy a "skót Hobbema" becenevet kapta. Művészetének témája mindig a vidék volt, ahol felnőtt - még akkor is, amikor Londonba költözött. Fiatalabb testvére, James szerint Patrick az égbolt festésében lelte a legnagyobb örömét. Ez a festményein is észrevehető, amelyeken a skót tájat gyakran sötétnek és komornak ábrázolja, de az égbolt általában világos és barátságos. Számos műve keltezetlen, ami azt jelenti, hogy a festmények sorrendje mindig vitatott.
Patrick viszonylag fiatalon, 45 évesen halt meg, miután hosszabb ideig állt a Temze nedves partján egy rajz miatt, feltehetően tüdőgyulladásban.
Oldal 1 / 1