| Született | 1852 (Paris) |
| Elhunyt | 1929 (Quincey) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Naturalizmus, Zsánerfestészet |
| Műfaj | arckép, zsánerfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, fotográfus |
| Tanította | Alexandre Cabanel, Jean-Léon Gérôme |
| Tanítványa | Juan Sala, Xú Bēihóng, Emma Josepha Sparre, Venny Soldan-Brofeldt, Helena Westermarck |
| Tagságok | Royal Academy of Arts, Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémia, Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Les Bretonnes au Pardon (1887), Watercolourist in the Louvre (1891), Im Wald (1892), Wedding in the Photographer’s Studio (1879), Hamlet and the Gravediggers (1883) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago |
Az 1852. január 7-én született Pascal-Adolphe-Jean Dagnan-Bouveret-t a 19. századi francia művészet egyik legfényesebb csillagaként tartják számon. Lélegzetelállító műalkotások sokaságát hagyta a világra, amelyeket ma kiváló minőségű művészeti nyomatok elevenítenek fel. Dagnan-Bouveret a naturalista iskola kiemelkedő képviselője volt, és különleges érzéke volt az élet és a természet finom árnyalatainak megragadásához. Dagnan-Bouveret Párizs szeles utcáin született és nőtt fel, és nagyapja mellett nőtt fel, miután apja Brazíliába emigrált. Ez a kötődés olyan mély volt, hogy később a nagyapja nevét, a Bouveret-t is hozzáadta a sajátjához. Művészeti képzését 1869-ben kezdte az École des Beaux-Arts-ban, ahol a Művészet0 és a Művészet1 figyelő szemei alatt sajátította el a művészi kifejezésmód alapjait.
Dagnan-Bouveret egy figyelemre méltó út során fejlesztette ki tehetségét és egyedi művészi stílusát, amely a bretagne-i élénk jelenetek festésétől a vidéki és vallási élet intim ábrázolásaiig vezetett. A francia művészvilág szívének számító Szalonban széleskörű elismerést vívott ki műveivel, 1880-ban első osztályú kitüntetést nyert "Egy baleset" című festményéért, 1885-ben pedig a "Lovak az itatóvályúnál" című alkotásáért kitüntetést. Ezek a kitüntetések kiemelkedő helyét hangsúlyozzák korának vezető művészei között. Az 1880-as évektől kezdve Dagnan-Bouveret műtermet működtetett Párizs egyik divatos külvárosában, Neuilly-sur-Seine-ben, az Gustave Courtois-vel együtt. Itt lenyűgöző műalkotások létrehozásának szentelte magát, az élénk paraszti jelenetektől a lenyűgöző vallási kompozíciókig, amelyek művészi nyomatok formájában kaptak új életet. "Az utolsó vacsora" című mesteri festményét 1896-ban állították ki a Champ-de-Mars szalonban, és tanúskodik arról a páratlan képességéről, hogy megragadja és inspirálja a nézőket. Dagnan-Bouveret megelőzte korát, és felismerte az akkoriban új médium, a fényképezés lehetőségeit, hogy festményeit realisztikusabbá tegye. A művészethez való kiemelkedő hozzájárulásáért 1891-ben a Becsületlégió tisztje lett, 1900-ban pedig az Institut de France tagjává választották. Számos műve, köztük a "Madonna és gyermeke" (1880), a "Dans Le Foret" és a "La Cene" (Az utolsó vacsora) egy példánya George McCulloch brit műgyűjtő gyűjteményébe került.
Oldal 1 / 1
| Született | 1852 (Paris) |
| Elhunyt | 1929 (Quincey) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Naturalizmus, Zsánerfestészet |
| Műfaj | arckép, zsánerfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, fotográfus |
| Tanította | Alexandre Cabanel, Jean-Léon Gérôme |
| Tanítványa | Juan Sala, Xú Bēihóng, Emma Josepha Sparre, Venny Soldan-Brofeldt, Helena Westermarck |
| Tagságok | Royal Academy of Arts, Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémia, Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Les Bretonnes au Pardon (1887), Watercolourist in the Louvre (1891), Im Wald (1892), Wedding in the Photographer’s Studio (1879), Hamlet and the Gravediggers (1883) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago |
Az 1852. január 7-én született Pascal-Adolphe-Jean Dagnan-Bouveret-t a 19. századi francia művészet egyik legfényesebb csillagaként tartják számon. Lélegzetelállító műalkotások sokaságát hagyta a világra, amelyeket ma kiváló minőségű művészeti nyomatok elevenítenek fel. Dagnan-Bouveret a naturalista iskola kiemelkedő képviselője volt, és különleges érzéke volt az élet és a természet finom árnyalatainak megragadásához. Dagnan-Bouveret Párizs szeles utcáin született és nőtt fel, és nagyapja mellett nőtt fel, miután apja Brazíliába emigrált. Ez a kötődés olyan mély volt, hogy később a nagyapja nevét, a Bouveret-t is hozzáadta a sajátjához. Művészeti képzését 1869-ben kezdte az École des Beaux-Arts-ban, ahol a Művészet0 és a Művészet1 figyelő szemei alatt sajátította el a művészi kifejezésmód alapjait.
Dagnan-Bouveret egy figyelemre méltó út során fejlesztette ki tehetségét és egyedi művészi stílusát, amely a bretagne-i élénk jelenetek festésétől a vidéki és vallási élet intim ábrázolásaiig vezetett. A francia művészvilág szívének számító Szalonban széleskörű elismerést vívott ki műveivel, 1880-ban első osztályú kitüntetést nyert "Egy baleset" című festményéért, 1885-ben pedig a "Lovak az itatóvályúnál" című alkotásáért kitüntetést. Ezek a kitüntetések kiemelkedő helyét hangsúlyozzák korának vezető művészei között. Az 1880-as évektől kezdve Dagnan-Bouveret műtermet működtetett Párizs egyik divatos külvárosában, Neuilly-sur-Seine-ben, az Gustave Courtois-vel együtt. Itt lenyűgöző műalkotások létrehozásának szentelte magát, az élénk paraszti jelenetektől a lenyűgöző vallási kompozíciókig, amelyek művészi nyomatok formájában kaptak új életet. "Az utolsó vacsora" című mesteri festményét 1896-ban állították ki a Champ-de-Mars szalonban, és tanúskodik arról a páratlan képességéről, hogy megragadja és inspirálja a nézőket. Dagnan-Bouveret megelőzte korát, és felismerte az akkoriban új médium, a fényképezés lehetőségeit, hogy festményeit realisztikusabbá tegye. A művészethez való kiemelkedő hozzájárulásáért 1891-ben a Becsületlégió tisztje lett, 1900-ban pedig az Institut de France tagjává választották. Számos műve, köztük a "Madonna és gyermeke" (1880), a "Dans Le Foret" és a "La Cene" (Az utolsó vacsora) egy példánya George McCulloch brit műgyűjtő gyűjteményébe került.