Az 1856-ban Omszkban született Mihail Alekszandrovics Vrubel olyan művész volt, aki műveiben a menekülést kereste. Miközben apja az anyagi gondokból való kiutat kereste, Vrubel sok időt töltött gyermekkönyvek képeinek nézegetésével. Művészi érdeklődését az Michelangelo "Az utolsó ítélet" című kiállítása keltette fel. A mű olyan nagy hatással volt rá, hogy később emlékezetből elkészítette a festmény pontos másolatát. Az iskolába járás könnyű volt számára, amíg érdeklődött a téma iránt. A művészet mellett a természettudományok is lenyűgözték, és eljátszott a gondolattal, hogy színészi pályára adja magát. Apja azonban jogi egyetemre küldte, ahol művészi tevékenysége egyre inkább háttérbe szorult. Péterváron Vrubel úgy döntött, hogy a Művészeti Akadémiára jár, és ott találkozott Pavel Csisztjakov orosz festővel. Ő lett a mentora és jó barátja.
Bár Vrubel a kor hagyományos motívumaihoz igazodott, az alkotó diák művei sajátos stílust mutattak. Ez kezdetben szkepticizmust váltott ki. Ismerősei azonban segítettek neki abban, hogy különböző megbízásokat kapjon. 1884-ben megbízást kapott, hogy vegyen részt a vlagyimiri székesegyház freskóinak restaurálásában. Az egy évig tartó projekt után Olaszországba utazott, hogy feltöltse alkotói tudását. Velence annyira megihlette a művészt, hogy több hétre bezárkózott, és egyik képet festette a másik után. Az ihlet áradatából kilépve a művész emberi közelségre vágyott. Kijevbe visszatérve megkérte egy ismerőse kezét, aki gúnyosan elutasította. Vrubel mély depresszióba esett, és alig rajzolt. Moszkvába költözött, ahol azonban nem járt jobban. A reménytelenség érzése tükröződött a "Démon" című mű ciklusában. Ebben a projektben olyan művészek vettek részt, mint Repin és Pasternak. Mihail Lermontov "A démon" című versének illusztrációi szemléltetik pesszimizmusát. Továbbá a tragikus cselekmény és a sötét színek nyilvánvalóak voltak a műveiben.
Depressziós epizódjai még házassága és fia születése után sem javultak. Családja elhagyta, és elkerülhetetlen volt a kényszerkórházi kezelés. A mentális zavarodottság és az erős hallucinációk ellenére Vrubel folytatta a festészetet.
Az 1856-ban Omszkban született Mihail Alekszandrovics Vrubel olyan művész volt, aki műveiben a menekülést kereste. Miközben apja az anyagi gondokból való kiutat kereste, Vrubel sok időt töltött gyermekkönyvek képeinek nézegetésével. Művészi érdeklődését az Michelangelo "Az utolsó ítélet" című kiállítása keltette fel. A mű olyan nagy hatással volt rá, hogy később emlékezetből elkészítette a festmény pontos másolatát. Az iskolába járás könnyű volt számára, amíg érdeklődött a téma iránt. A művészet mellett a természettudományok is lenyűgözték, és eljátszott a gondolattal, hogy színészi pályára adja magát. Apja azonban jogi egyetemre küldte, ahol művészi tevékenysége egyre inkább háttérbe szorult. Péterváron Vrubel úgy döntött, hogy a Művészeti Akadémiára jár, és ott találkozott Pavel Csisztjakov orosz festővel. Ő lett a mentora és jó barátja.
Bár Vrubel a kor hagyományos motívumaihoz igazodott, az alkotó diák művei sajátos stílust mutattak. Ez kezdetben szkepticizmust váltott ki. Ismerősei azonban segítettek neki abban, hogy különböző megbízásokat kapjon. 1884-ben megbízást kapott, hogy vegyen részt a vlagyimiri székesegyház freskóinak restaurálásában. Az egy évig tartó projekt után Olaszországba utazott, hogy feltöltse alkotói tudását. Velence annyira megihlette a művészt, hogy több hétre bezárkózott, és egyik képet festette a másik után. Az ihlet áradatából kilépve a művész emberi közelségre vágyott. Kijevbe visszatérve megkérte egy ismerőse kezét, aki gúnyosan elutasította. Vrubel mély depresszióba esett, és alig rajzolt. Moszkvába költözött, ahol azonban nem járt jobban. A reménytelenség érzése tükröződött a "Démon" című mű ciklusában. Ebben a projektben olyan művészek vettek részt, mint Repin és Pasternak. Mihail Lermontov "A démon" című versének illusztrációi szemléltetik pesszimizmusát. Továbbá a tragikus cselekmény és a sötét színek nyilvánvalóak voltak a műveiben.
Depressziós epizódjai még házassága és fia születése után sem javultak. Családja elhagyta, és elkerülhetetlen volt a kényszerkórházi kezelés. A mentális zavarodottság és az erős hallucinációk ellenére Vrubel folytatta a festészetet.
Oldal 1 / 2