Az orosz Ilja Jefimovics Repin ikonfestőnek készült, és élete során az orosz realizmus legjelentősebb képviselőjévé vált. Repin már diákkorában külföldi kapcsolatokat ápolt Franciaországban, és több portrét is festett az orosz pacifista és íróról, Leó Tolsztojról.
Legismertebb műve, a "Die Wolgatreidler" 1872 és 1873 között íródott.
Ilja Repin többször járt a Volgán, hogy lerajzolja azokat a vándorokat, akiknek az volt a feladatuk, hogy a teherhajókat felhúzzák a Volgán. Az ábrázolt emberek mindegyikét név szerint ismerte. Mindegyikükkel találkozott, és hosszú ideig tanulmányozta őket.
Repin "A volgai középhajósok" című képét az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be, ahol bronzérmet kapott, és megalapozta maradandó művészi hírnevét. Repin 3000 rubelért el tudta adni a képet Vlagyimir Alekszandrovics nagyhercegnek, és ezentúl a pétervári akadémia anyagilag támogatta, így teljes egészében a festészetnek szentelhette magát.
Fjodor Dosztojevszkij elismerően írt a festményről "Egy író naplója" című művében: "Szeretni kell a védtelen embereket, nem lehet elmenni mellettük anélkül, hogy szívünkbe zárnánk őket. Amikor az ember ránéz a képre, spontán kötelességének érzi, hogy tegyen valamit ezekért az emberekért, álljon ki értük".
Repin feladatának tekintette a társadalmi sérelmek megmutatását, kritikáját és a változás biztosítását. A meggyőződéses vegetáriánus haláláig a halálbüntetés eltörléséért is kampányolt.
Az orosz Ilja Jefimovics Repin ikonfestőnek készült, és élete során az orosz realizmus legjelentősebb képviselőjévé vált. Repin már diákkorában külföldi kapcsolatokat ápolt Franciaországban, és több portrét is festett az orosz pacifista és íróról, Leó Tolsztojról.
Legismertebb műve, a "Die Wolgatreidler" 1872 és 1873 között íródott.
Ilja Repin többször járt a Volgán, hogy lerajzolja azokat a vándorokat, akiknek az volt a feladatuk, hogy a teherhajókat felhúzzák a Volgán. Az ábrázolt emberek mindegyikét név szerint ismerte. Mindegyikükkel találkozott, és hosszú ideig tanulmányozta őket.
Repin "A volgai középhajósok" című képét az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be, ahol bronzérmet kapott, és megalapozta maradandó művészi hírnevét. Repin 3000 rubelért el tudta adni a képet Vlagyimir Alekszandrovics nagyhercegnek, és ezentúl a pétervári akadémia anyagilag támogatta, így teljes egészében a festészetnek szentelhette magát.
Fjodor Dosztojevszkij elismerően írt a festményről "Egy író naplója" című művében: "Szeretni kell a védtelen embereket, nem lehet elmenni mellettük anélkül, hogy szívünkbe zárnánk őket. Amikor az ember ránéz a képre, spontán kötelességének érzi, hogy tegyen valamit ezekért az emberekért, álljon ki értük".
Repin feladatának tekintette a társadalmi sérelmek megmutatását, kritikáját és a változás biztosítását. A meggyőződéses vegetáriánus haláláig a halálbüntetés eltörléséért is kampányolt.
Oldal 1 / 5