Max Kurzweil nagyon gazdag családból származott, apja egy morvaországi cukorgyár tulajdonosa volt. A gyár eladása után a család Bécsbe költözött, apja pedig nyugdíjba vonult. Max rendkívüli művészi tehetsége már korán megmutatkozott, és a család optimális anyagi helyzetének köszönhetően ösztönözni tudták. Max elvégezte a gimnáziumot, majd 1886 és 1892 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Itt többek között Christian Griepenkerl német-osztrák festőművész és a híres osztrák "Orient festő" Leopold Karl Müller tanította. "Orient-Müller" újra és újra Egyiptomba utazott, és a lenyűgöző életről és tájakról szerzett benyomásait akvarelleken és olajfestményeken örökítette meg.
Bécsi tanulmányait 1892-ben a párizsi Julien Akadémián való tartózkodás követte. Max Kurzweil két évig tanult itt. Max Kurzweil első műveit már sikerrel állították ki, és nagy elismerésben részesültek. A szecesszió korszakának ismert osztrák festője és grafikusa lett, aki például a "Sárga ruhás hölgy" című festményt festette. "A kovács" és "A halász" című képeket. Hamarosan a fényt és a színeket állította művei középpontjába. Ez logikusan elvezette őt az impresszionizmushoz, amely a 19. század második felétől kezdve különösen nagy hatást gyakorolt a francia festészetre. Max Kurzweil ezt a modellt követve hasonlóan fényárban úszó tájképeket alkotott. Bécsben 1896-ban megkapta a "Kis Arany Állami Érmet" a "Genesen" (Gyógyulás) című festményéért, amelyet Bretagne-ban alkotott. Emil Orlik (1870-1932) cseh festő, grafikus és iparművész ismertette meg a japán fametszetekkel. Max Kurzweil 1903-ban több fametszetet, pl. "A párna" és az "Ülő akt" címűeket is e képreprodukciós technika alapján készítette. Néhány fametszetét a 19. század végén elterjedt expresszionizmus stílusa befolyásolta. Max Kurzweilt ekkoriban különösen a norvég festőművész Edvard Munch (1863-1944) és a svájci Ferdinand Hodler (1853-1918) szenzációs művei inspirálták.
Max Kurzweil 1895-ben feleségül vette Concarneau breton kikötőváros alpolgármesterének lányát, egy gyönyörű nőt. Felesége gyakran szolgált modellként rajzaihoz és fametszeteihez. Ebben az időben festette például a "Concarneau kikötője" és a "A tó" című képeket. De sajnos nem lett belőle boldog házasság. Max és Marie-Josephine Marthe gyermektelenek maradtak, és végül külön éltek. Felesége egyáltalán nem érezte magát otthon Bécsben, és visszavágyott francia hazájába. Max Kurzweil 1909-től rajzot és festészetet tanított a bécsi Női Akadémián. Egész életében melankóliában szenvedett. Így festőnövendékével, Helene Hegerrel együtt 1916 májusában öngyilkos lett. Maxnak viszonya volt ezzel a fiatal nővel, ami nagy lelki megterhelést jelentett számára. Az öngyilkosságot saját műtermében látta az egyetlen kiutat mindkettőjük számára.
Max Kurzweil nagyon gazdag családból származott, apja egy morvaországi cukorgyár tulajdonosa volt. A gyár eladása után a család Bécsbe költözött, apja pedig nyugdíjba vonult. Max rendkívüli művészi tehetsége már korán megmutatkozott, és a család optimális anyagi helyzetének köszönhetően ösztönözni tudták. Max elvégezte a gimnáziumot, majd 1886 és 1892 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Itt többek között Christian Griepenkerl német-osztrák festőművész és a híres osztrák "Orient festő" Leopold Karl Müller tanította. "Orient-Müller" újra és újra Egyiptomba utazott, és a lenyűgöző életről és tájakról szerzett benyomásait akvarelleken és olajfestményeken örökítette meg.
Bécsi tanulmányait 1892-ben a párizsi Julien Akadémián való tartózkodás követte. Max Kurzweil két évig tanult itt. Max Kurzweil első műveit már sikerrel állították ki, és nagy elismerésben részesültek. A szecesszió korszakának ismert osztrák festője és grafikusa lett, aki például a "Sárga ruhás hölgy" című festményt festette. "A kovács" és "A halász" című képeket. Hamarosan a fényt és a színeket állította művei középpontjába. Ez logikusan elvezette őt az impresszionizmushoz, amely a 19. század második felétől kezdve különösen nagy hatást gyakorolt a francia festészetre. Max Kurzweil ezt a modellt követve hasonlóan fényárban úszó tájképeket alkotott. Bécsben 1896-ban megkapta a "Kis Arany Állami Érmet" a "Genesen" (Gyógyulás) című festményéért, amelyet Bretagne-ban alkotott. Emil Orlik (1870-1932) cseh festő, grafikus és iparművész ismertette meg a japán fametszetekkel. Max Kurzweil 1903-ban több fametszetet, pl. "A párna" és az "Ülő akt" címűeket is e képreprodukciós technika alapján készítette. Néhány fametszetét a 19. század végén elterjedt expresszionizmus stílusa befolyásolta. Max Kurzweilt ekkoriban különösen a norvég festőművész Edvard Munch (1863-1944) és a svájci Ferdinand Hodler (1853-1918) szenzációs művei inspirálták.
Max Kurzweil 1895-ben feleségül vette Concarneau breton kikötőváros alpolgármesterének lányát, egy gyönyörű nőt. Felesége gyakran szolgált modellként rajzaihoz és fametszeteihez. Ebben az időben festette például a "Concarneau kikötője" és a "A tó" című képeket. De sajnos nem lett belőle boldog házasság. Max és Marie-Josephine Marthe gyermektelenek maradtak, és végül külön éltek. Felesége egyáltalán nem érezte magát otthon Bécsben, és visszavágyott francia hazájába. Max Kurzweil 1909-től rajzot és festészetet tanított a bécsi Női Akadémián. Egész életében melankóliában szenvedett. Így festőnövendékével, Helene Hegerrel együtt 1916 májusában öngyilkos lett. Maxnak viszonya volt ezzel a fiatal nővel, ami nagy lelki megterhelést jelentett számára. Az öngyilkosságot saját műtermében látta az egyetlen kiutat mindkettőjük számára.
Oldal 1 / 1