James Wilson Morrice 1865. augusztus 10-én született a kanadai Montrealban, az első kanadai tájképfestők között volt, aki nemzetközi elismerést szerzett. Műveinek műnyomatai ma is figyelemre méltó művészi képességeiről tanúskodnak. 1891-ben megtette a nagy lépést, és a franciaországi Párizsba költözött, ahol pályafutása nagy részét töltötte. W. Somerset Maugham, a híres író és ismerőse egyszer megjegyezte, hogy Morrice vázlatai örökre megváltoztathatják Párizs megítélését.
Morrice, egy kereskedő fia, a torontói jogi tanulmányok után fordult a festészet felé. Angliába költözött, majd végül Párizsban telepedett le, ahol 1892 és 1897 között a tekintélyes Académie Julianban tanult. Itt olyan neves művészekkel kötött barátságot, mint a MŰVÉSZET0 és a MŰVÉSZET1, és órákat vett a MŰVÉSZET2 műtermében, aki arra ösztönözte tanítványait, hogy a szabadban fessenek. Párizsi jelenléte ellenére Morrice mindig kapcsolatban maradt szülőföldjével, Kanadával, ahol a teleket töltötte, és sokat utazott nemzetközi szinten. A párizsi értelmiségi körökben szerzett tapasztalatai és kapcsolatai elősegítették művészi fejlődését, és befolyásolták művészetének minőségét és egyediségét, ami minden művének lenyomatában kifejezésre jut.
Az első világháború kitörésével Morrice visszatért Montrealba, majd később Kubába költözött. Itt sajnos megkezdődött lassú lejtmenete az alkoholizmusba. Művészi teljesítménye rendszertelenné és ritkává vált. 1922-ben, két évvel a halála előtt, utolsó alkalommal utazott Algériába, hogy az Albert Marquet-mal együtt fessen. Morrice korai művei vékonyan festettek, hangulatukban és színvilágukban egyaránt az James Abbott McNeill Whistler ihlette őket. Később sűrűbb stílust alakított ki, amelyre az impresszionisták és különösen az Maurice Galbraith Cullen hatott. A Karib-tengeren töltött időszakából származó néhány művét tartják a legjobbnak. Ezek a képek a posztimpresszionizmus által befolyásolt laza stílust tükrözik. Egy James Wilson Morrice műnyomat tehát nemcsak esztétikai gazdagítása bármely helyiségnek, hanem egyben korabeli tanúságtétel és a művész művész művészi fejlődésének kifejezője is.
James Wilson Morrice 1865. augusztus 10-én született a kanadai Montrealban, az első kanadai tájképfestők között volt, aki nemzetközi elismerést szerzett. Műveinek műnyomatai ma is figyelemre méltó művészi képességeiről tanúskodnak. 1891-ben megtette a nagy lépést, és a franciaországi Párizsba költözött, ahol pályafutása nagy részét töltötte. W. Somerset Maugham, a híres író és ismerőse egyszer megjegyezte, hogy Morrice vázlatai örökre megváltoztathatják Párizs megítélését.
Morrice, egy kereskedő fia, a torontói jogi tanulmányok után fordult a festészet felé. Angliába költözött, majd végül Párizsban telepedett le, ahol 1892 és 1897 között a tekintélyes Académie Julianban tanult. Itt olyan neves művészekkel kötött barátságot, mint a MŰVÉSZET0 és a MŰVÉSZET1, és órákat vett a MŰVÉSZET2 műtermében, aki arra ösztönözte tanítványait, hogy a szabadban fessenek. Párizsi jelenléte ellenére Morrice mindig kapcsolatban maradt szülőföldjével, Kanadával, ahol a teleket töltötte, és sokat utazott nemzetközi szinten. A párizsi értelmiségi körökben szerzett tapasztalatai és kapcsolatai elősegítették művészi fejlődését, és befolyásolták művészetének minőségét és egyediségét, ami minden művének lenyomatában kifejezésre jut.
Az első világháború kitörésével Morrice visszatért Montrealba, majd később Kubába költözött. Itt sajnos megkezdődött lassú lejtmenete az alkoholizmusba. Művészi teljesítménye rendszertelenné és ritkává vált. 1922-ben, két évvel a halála előtt, utolsó alkalommal utazott Algériába, hogy az Albert Marquet-mal együtt fessen. Morrice korai művei vékonyan festettek, hangulatukban és színvilágukban egyaránt az James Abbott McNeill Whistler ihlette őket. Később sűrűbb stílust alakított ki, amelyre az impresszionisták és különösen az Maurice Galbraith Cullen hatott. A Karib-tengeren töltött időszakából származó néhány művét tartják a legjobbnak. Ezek a képek a posztimpresszionizmus által befolyásolt laza stílust tükrözik. Egy James Wilson Morrice műnyomat tehát nemcsak esztétikai gazdagítása bármely helyiségnek, hanem egyben korabeli tanúságtétel és a művész művész művészi fejlődésének kifejezője is.
Oldal 1 / 1