| Született | 1875 (Bordeaux) |
| Elhunyt | 1947 (Paris) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Fauvizmus |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész, rajzoló |
| Család | Házastársa: Marcelle Marquet |
| Tanította | Gustave Moreau |
| Hatások | Henri Matisse |
| Ismert művek | Le Sergent de la coloniale (1907), The blonde woman (1919), Paris in winter, Quay Bourbon (1907), Rouen, quai de Paris (1912), La Citadelle à Tanger (1913) |
| Múzeumok | Barnes Foundation |
Albert Marquet francia festő volt, akit a fauvizmus egyik alapítójának tartanak. Festményei gyakran ábrázoltak tájképeket egy ablak nézőpontjából. Közeli barátja, Henri Matisse Marquet műveit a japán festőművész ARTISTREPLEPLACE0 műveihez hasonlította. Marquet Bordeaux-ban született. Tizenöt éves korában elhagyta szülővárosát, hogy a párizsi École des Arts Decoratifs-ban tanuljon művészetet. Ott találkozott Henri Matisse-szal, akivel egész életében mély barátság fűzte össze. A két művész hatással volt egymás munkáira, sőt néhány évig szobatársak is voltak. Marquet 3 év után az École des Beaux-Arts-ra költözött, ahol az Gustave Moreau tanulója volt.
Barátaival, Matisse-szal, Raoul Dufy-val és néhány más festővel együtt 1905-ben kiállította korai műveit a Salon d'Automne-on. Ezeket a festményeket erős és nagyon élénk színek jellemezték, amelyek teljes ellentétben álltak a realizmussal és az akadémikus stílussal. A kiállítás nagy feltűnést és megdöbbenést keltett a műkritikusok körében. Ezen a kiállításon született meg a "Les Fauves" kifejezés, majd később a fauvizmus, amely a francia "A vadak" szóból származik. Marquet azonban sokkal mérsékeltebb volt kollégáihoz képest, kevésbé intenzív tónusokat, valamint komplementer színeket használt. Későbbi műveiben Marquet egyre inkább a naturalisztikusabb stílus felé fordult. Előszeretettel festett tájképeket, valamint néhány portrét és női aktot. 1907 vége felé Marquet Matisse-szal közösen készített egy sorozatot városnézetekből. A két művész gyakran folytatott őszinte beszélgetéseket egymás munkáiról, és szívesen cseréltek eszmét.
1907-től kezdve Marquet többször is külföldre utazott, számos franciaországi, hollandiai, németországi, skandináviai, olaszországi, oroszországi és észak-afrikai tengerparti várost látogatott meg. Számos festményt készített a tengerpartokról és a városok nyüzsgő nyüzsgéséről. Művein különösen a víz fényvisszaverődései iránti rajongása volt nyilvánvaló. Az általa meglátogatott európai városok közül különösen Velence és Nápoly nyűgözte le. Észak-Afrikában különösen Algír és Tunézia nyerte el tetszését. Összesen 5 évet töltött Algírban. Ott festette többek között a "Le port d'Alger dans la brume" című művét. Ez volt az utolsó útja, mielőtt végleg visszatért Párizsba. A számtalan utazása hatására a kis festő 1910-től kezdve kialakított egy sajátos stílust, amelyhez haláláig ragaszkodott, alig változtatva rajta. Marquet mindössze két évvel a visszatérése után váratlanul halt meg epehólyagrákban.
Oldal 1 / 4
| Született | 1875 (Bordeaux) |
| Elhunyt | 1947 (Paris) |
| Nemzetiség | Franciaország |
| Korszakok | Fauvizmus |
| Műfaj | arckép |
| Foglalkozás | festőművész, rajzoló |
| Család | Házastársa: Marcelle Marquet |
| Tanította | Gustave Moreau |
| Hatások | Henri Matisse |
| Ismert művek | Le Sergent de la coloniale (1907), The blonde woman (1919), Paris in winter, Quay Bourbon (1907), Rouen, quai de Paris (1912), La Citadelle à Tanger (1913) |
| Múzeumok | Barnes Foundation |
Albert Marquet francia festő volt, akit a fauvizmus egyik alapítójának tartanak. Festményei gyakran ábrázoltak tájképeket egy ablak nézőpontjából. Közeli barátja, Henri Matisse Marquet műveit a japán festőművész ARTISTREPLEPLACE0 műveihez hasonlította. Marquet Bordeaux-ban született. Tizenöt éves korában elhagyta szülővárosát, hogy a párizsi École des Arts Decoratifs-ban tanuljon művészetet. Ott találkozott Henri Matisse-szal, akivel egész életében mély barátság fűzte össze. A két művész hatással volt egymás munkáira, sőt néhány évig szobatársak is voltak. Marquet 3 év után az École des Beaux-Arts-ra költözött, ahol az Gustave Moreau tanulója volt.
Barátaival, Matisse-szal, Raoul Dufy-val és néhány más festővel együtt 1905-ben kiállította korai műveit a Salon d'Automne-on. Ezeket a festményeket erős és nagyon élénk színek jellemezték, amelyek teljes ellentétben álltak a realizmussal és az akadémikus stílussal. A kiállítás nagy feltűnést és megdöbbenést keltett a műkritikusok körében. Ezen a kiállításon született meg a "Les Fauves" kifejezés, majd később a fauvizmus, amely a francia "A vadak" szóból származik. Marquet azonban sokkal mérsékeltebb volt kollégáihoz képest, kevésbé intenzív tónusokat, valamint komplementer színeket használt. Későbbi műveiben Marquet egyre inkább a naturalisztikusabb stílus felé fordult. Előszeretettel festett tájképeket, valamint néhány portrét és női aktot. 1907 vége felé Marquet Matisse-szal közösen készített egy sorozatot városnézetekből. A két művész gyakran folytatott őszinte beszélgetéseket egymás munkáiról, és szívesen cseréltek eszmét.
1907-től kezdve Marquet többször is külföldre utazott, számos franciaországi, hollandiai, németországi, skandináviai, olaszországi, oroszországi és észak-afrikai tengerparti várost látogatott meg. Számos festményt készített a tengerpartokról és a városok nyüzsgő nyüzsgéséről. Művein különösen a víz fényvisszaverődései iránti rajongása volt nyilvánvaló. Az általa meglátogatott európai városok közül különösen Velence és Nápoly nyűgözte le. Észak-Afrikában különösen Algír és Tunézia nyerte el tetszését. Összesen 5 évet töltött Algírban. Ott festette többek között a "Le port d'Alger dans la brume" című művét. Ez volt az utolsó útja, mielőtt végleg visszatért Párizsba. A számtalan utazása hatására a kis festő 1910-től kezdve kialakított egy sajátos stílust, amelyhez haláláig ragaszkodott, alig változtatva rajta. Marquet mindössze két évvel a visszatérése után váratlanul halt meg epehólyagrákban.