Jacob Jordaens a 16. században élt, flamand művész volt. Az antwerpeni iskola jelentős mestere volt, amelyre rendkívüli festészeti stílusával jelentős hatást gyakorolt. Festményei ma is inspirálnak elképesztő energiájukkal és élénk képzeletükkel.
Jordaens 14 éves korában kezdte művészeti képzését az antwerpeni Adam van Noort-ban. Van Noort többek között a világhírű és első osztályú festőművész, Peter Paul Rubens tanára volt, és nagy tekintélynek örvendett a korabeli művészeti életben. Felnőtt férfiként Jordaens is felvételt nyert az úgynevezett Szent Lukács-céhbe. Jordaens legkorábbi fennmaradt műve a Pásztorok imádása, amelyet 1616-ban festett. Ugyanebben az évben feleségül vette tanára, Van Noort lányát. A kor minden tehetséges fiatal festője, mint például Rubens vagy ARTISTREPLEPLACE2, művészeti körútra ment Olaszországba abban az időben. Ezt még lényegesnek is tartották. Ambíciói ellenére Jordaens lemondott erről a lehetőségről, hogy tanuljon az olaszok művészetéből. Egész életét Hollandia déli részén töltötte, és csak ritkán hagyta el szeretett hazáját.
Jordaen "Cecrop lányai" című festményén jól látható, hogy a fiatal festő milyen hatásokat hozott a festészetébe. A nézőnek azonnal Ruben nehéz, húsos figurái és minőségi színhasználata jut eszébe. A részletekre való odafigyelés, valamint az erős oldalsó megvilágítás az Caravaggio olasz festőművész munkásságára utal. Jordaens valószínűleg flamand művésztársai révén került kapcsolatba művészetével, akik Rómában jártak, és az olaszok stílusát utánozták.
Az antwerpeni augustinusok a ma már kevésbé ismert Jordaensnek adtak megbízást templomuk három oltárképére, a művészeti nagyságok Rubens és Van Dyck mellett. Egész életében azonban egyenrangú volt az északi művészek között. 1620 és 1640 között Jordaens legtermékenyebb alkotói korszaka volt. Érett korszakának művei megalapozták tehetséges festő hírnevét. Jordaen alattvalói nagyrészt vallásosak voltak. Ugyanakkor számos illusztrációt is készített egy meséhez. Szent Apollónia vértanúságából látványos, túláradó jelenetet csinált. Kreativitását úgy élte ki, hogy egy téma több variációját számos vásznon megismételte. Ugyancsak figyelemre méltóak Jordaen családi ünnepségekről szóló fergeteges jelenetei, amelyek tele vannak a korabeli hagyományok és kultúra komikus és intelligens megfigyeléseivel. A mitológiai témákat a paródia jegyében értelmezte újra. Jupiter istent például úgy festette le, mint egy nyafogó, tejéért síró gyermeket.
Jordaens egyben Ruben egyik legfontosabb segítője is volt. Az 1630-as években ez utóbbi egy monumentális méretű projekttel bízták meg, és Jordaen-t is felkérte, hogy csatlakozzon a csapatához. Jordaens több nagyméretű festményt festett Rubens tervei alapján. Ez a művészek közötti nagyfokú ismeretségről tanúskodik, akik nem tekintették egymást riválisnak. A következő években a szerény Jordaen továbbra is művészi segítséget nyújtott Rubensnek. Jordaens a Negyedik Fülöp király spanyolországi vadászkastélya számára készült hatalmas festményciklus kivitelezésében is segédkezett.
Jordaens egyik nagyszabású projektje volt a hollandiai Hága közelében lévő Huis ten Bosch épületének díszítésére szánt több festmény megrendelése. E megbízás fő festménye egy jelenet volt, amely 1652-ben Frigyes Henrik herceg diadalmaskodását ábrázolta. Érett emberként Jordaens elhagyta a római egyházat, és kálvinista lett. Gyakran tartott protestáns istentiszteleteket saját otthonában. Szakmai szempontból a református egyházba való áttérése nem okozott neki nehézséget, mert ennek ellenére továbbra is festett áhítatos képeket katolikus megrendelői számára. A "Krisztus az orvosok között" című olajfestmény az egyik legkülönlegesebb késői vallásos műve. Mulatságos módon ábrázolja az írástudókat és farizeusokat, amint a gyermek Jézust hallgatják. Ez szembetűnő kontrasztot képez a teljes kompozíció józan klasszicizmusával.
Jacob Jordaens a 16. században élt, flamand művész volt. Az antwerpeni iskola jelentős mestere volt, amelyre rendkívüli festészeti stílusával jelentős hatást gyakorolt. Festményei ma is inspirálnak elképesztő energiájukkal és élénk képzeletükkel.
Jordaens 14 éves korában kezdte művészeti képzését az antwerpeni Adam van Noort-ban. Van Noort többek között a világhírű és első osztályú festőművész, Peter Paul Rubens tanára volt, és nagy tekintélynek örvendett a korabeli művészeti életben. Felnőtt férfiként Jordaens is felvételt nyert az úgynevezett Szent Lukács-céhbe. Jordaens legkorábbi fennmaradt műve a Pásztorok imádása, amelyet 1616-ban festett. Ugyanebben az évben feleségül vette tanára, Van Noort lányát. A kor minden tehetséges fiatal festője, mint például Rubens vagy ARTISTREPLEPLACE2, művészeti körútra ment Olaszországba abban az időben. Ezt még lényegesnek is tartották. Ambíciói ellenére Jordaens lemondott erről a lehetőségről, hogy tanuljon az olaszok művészetéből. Egész életét Hollandia déli részén töltötte, és csak ritkán hagyta el szeretett hazáját.
Jordaen "Cecrop lányai" című festményén jól látható, hogy a fiatal festő milyen hatásokat hozott a festészetébe. A nézőnek azonnal Ruben nehéz, húsos figurái és minőségi színhasználata jut eszébe. A részletekre való odafigyelés, valamint az erős oldalsó megvilágítás az Caravaggio olasz festőművész munkásságára utal. Jordaens valószínűleg flamand művésztársai révén került kapcsolatba művészetével, akik Rómában jártak, és az olaszok stílusát utánozták.
Az antwerpeni augustinusok a ma már kevésbé ismert Jordaensnek adtak megbízást templomuk három oltárképére, a művészeti nagyságok Rubens és Van Dyck mellett. Egész életében azonban egyenrangú volt az északi művészek között. 1620 és 1640 között Jordaens legtermékenyebb alkotói korszaka volt. Érett korszakának művei megalapozták tehetséges festő hírnevét. Jordaen alattvalói nagyrészt vallásosak voltak. Ugyanakkor számos illusztrációt is készített egy meséhez. Szent Apollónia vértanúságából látványos, túláradó jelenetet csinált. Kreativitását úgy élte ki, hogy egy téma több variációját számos vásznon megismételte. Ugyancsak figyelemre méltóak Jordaen családi ünnepségekről szóló fergeteges jelenetei, amelyek tele vannak a korabeli hagyományok és kultúra komikus és intelligens megfigyeléseivel. A mitológiai témákat a paródia jegyében értelmezte újra. Jupiter istent például úgy festette le, mint egy nyafogó, tejéért síró gyermeket.
Jordaens egyben Ruben egyik legfontosabb segítője is volt. Az 1630-as években ez utóbbi egy monumentális méretű projekttel bízták meg, és Jordaen-t is felkérte, hogy csatlakozzon a csapatához. Jordaens több nagyméretű festményt festett Rubens tervei alapján. Ez a művészek közötti nagyfokú ismeretségről tanúskodik, akik nem tekintették egymást riválisnak. A következő években a szerény Jordaen továbbra is művészi segítséget nyújtott Rubensnek. Jordaens a Negyedik Fülöp király spanyolországi vadászkastélya számára készült hatalmas festményciklus kivitelezésében is segédkezett.
Jordaens egyik nagyszabású projektje volt a hollandiai Hága közelében lévő Huis ten Bosch épületének díszítésére szánt több festmény megrendelése. E megbízás fő festménye egy jelenet volt, amely 1652-ben Frigyes Henrik herceg diadalmaskodását ábrázolta. Érett emberként Jordaens elhagyta a római egyházat, és kálvinista lett. Gyakran tartott protestáns istentiszteleteket saját otthonában. Szakmai szempontból a református egyházba való áttérése nem okozott neki nehézséget, mert ennek ellenére továbbra is festett áhítatos képeket katolikus megrendelői számára. A "Krisztus az orvosok között" című olajfestmény az egyik legkülönlegesebb késői vallásos műve. Mulatságos módon ábrázolja az írástudókat és farizeusokat, amint a gyermek Jézust hallgatják. Ez szembetűnő kontrasztot képez a teljes kompozíció józan klasszicizmusával.
Oldal 1 / 4