1856. június 1-jén az angliai Newcastle-ben látta meg a napvilágot Herbert Gustave Schmalz, aki később Herbert Carmichael néven vált ismertté. Gustave Schmalz német konzul és Margaret Carmichael angol festőnő fiaként már korán a művészet árnyékába került. Mint egy gondosan sokszorosított és galériában bemutatott, kiváló művészeti nyomatot, Herbert tehetségét is gondosan ápolták és finomították. Művészi útja a tekintélyes South Kensington Művészeti Iskolában kezdődött, majd a Royal Academy of Artsba vezetett, ahol mesterei, Frank Dicksee, Stanhope Alexander Forbes és Arthur Hacker tanítványai irányítása alatt tökéletesítette tudását. Herbert művészetéhsége azonban csillapíthatatlan volt. Az antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, hogy megismerje az európai művészet széles spektrumát. Londonba visszatérve Herbert történeti festőként alapozta meg életét, inspirációt merítve a preraffaelita és az orientalista stílusból. Akárcsak kiváló minőségű műnyomataink, amelyeket szenvedéllyel és gondossággal készítünk, Herbert is arra törekedett, hogy a múltat annak minden részletével és színével együtt keltse életre. Too Late című festménye, amelyet 1884-ben sikerrel állított ki a Royal Academy-n, a londoni művészeti élet reflektorfényébe repítette. Egy 1890-es jeruzsálemi utazás új művészi dimenziót nyitott Herbert számára. Újszövetségi témájú festménysorozatot készített, amelyek közül a "The Return from Calvary" (1891) az egyik legismertebb.
Herbert művészi pályafutásának utolsó szakaszát a portréfestészetnek szentelte. 1900-ban a Bond Street-i Fine Art Society-ben "A Dream of Fair Women" (Szép nők álma) címmel nagyszabású egyéni kiállítást mutatott be. Barátságot ápolt olyan neves művészekkel, mint William Holman Hunt, Val Prinsep és Frederic Leighton. 1918-ban, Németország első világháborús vereségét követően felvette anyja leánykori nevét, és Herbert Carmichael néven vált ismertté. Herbert vibráló művei, amelyeket gondosan reprodukálunk műnyomatok formájában, betekintést engednek lenyűgöző művészi útjába. Művészi öröksége állandó inspirációs forrás számunkra, és segít nekünk abban, hogy minden egyes nyomatunkban megvalósítsuk saját minőségi és hitelességi elvárásainkat. Herbert Carmichael 1935. november 24-én hunyt el Londonban, de halhatatlan művészi öröksége tovább él festményeiben és művészi nyomatainkban.
1856. június 1-jén az angliai Newcastle-ben látta meg a napvilágot Herbert Gustave Schmalz, aki később Herbert Carmichael néven vált ismertté. Gustave Schmalz német konzul és Margaret Carmichael angol festőnő fiaként már korán a művészet árnyékába került. Mint egy gondosan sokszorosított és galériában bemutatott, kiváló művészeti nyomatot, Herbert tehetségét is gondosan ápolták és finomították. Művészi útja a tekintélyes South Kensington Művészeti Iskolában kezdődött, majd a Royal Academy of Artsba vezetett, ahol mesterei, Frank Dicksee, Stanhope Alexander Forbes és Arthur Hacker tanítványai irányítása alatt tökéletesítette tudását. Herbert művészetéhsége azonban csillapíthatatlan volt. Az antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, hogy megismerje az európai művészet széles spektrumát. Londonba visszatérve Herbert történeti festőként alapozta meg életét, inspirációt merítve a preraffaelita és az orientalista stílusból. Akárcsak kiváló minőségű műnyomataink, amelyeket szenvedéllyel és gondossággal készítünk, Herbert is arra törekedett, hogy a múltat annak minden részletével és színével együtt keltse életre. Too Late című festménye, amelyet 1884-ben sikerrel állított ki a Royal Academy-n, a londoni művészeti élet reflektorfényébe repítette. Egy 1890-es jeruzsálemi utazás új művészi dimenziót nyitott Herbert számára. Újszövetségi témájú festménysorozatot készített, amelyek közül a "The Return from Calvary" (1891) az egyik legismertebb.
Herbert művészi pályafutásának utolsó szakaszát a portréfestészetnek szentelte. 1900-ban a Bond Street-i Fine Art Society-ben "A Dream of Fair Women" (Szép nők álma) címmel nagyszabású egyéni kiállítást mutatott be. Barátságot ápolt olyan neves művészekkel, mint William Holman Hunt, Val Prinsep és Frederic Leighton. 1918-ban, Németország első világháborús vereségét követően felvette anyja leánykori nevét, és Herbert Carmichael néven vált ismertté. Herbert vibráló művei, amelyeket gondosan reprodukálunk műnyomatok formájában, betekintést engednek lenyűgöző művészi útjába. Művészi öröksége állandó inspirációs forrás számunkra, és segít nekünk abban, hogy minden egyes nyomatunkban megvalósítsuk saját minőségi és hitelességi elvárásainkat. Herbert Carmichael 1935. november 24-én hunyt el Londonban, de halhatatlan művészi öröksége tovább él festményeiben és művészi nyomatainkban.
Oldal 1 / 1