Cesar Pietersz, más néven Cesar Boetius van Everdingen (1616/17 - 1678. október 13.) az aranykor holland művészeti életének egyik ékköve volt. Az Allart van Everdingen és Jan van Everdingen idősebb testvére, Cesar gazdag portré- és történeti festészeti örökséget hagyott hátra, amelyet ma a képzőművészeti nyomatok gondos előállítása révén fedezhetünk fel újra. Van Everdingen a festői Alkmaar városából származott, és Utrechtbe vezetett az útja, hogy Jan Gerritsz van Bronckhorst tanítványai alatt megtanulja a festészet finomságait. 1632-ben belépett a tekintélyes alkmaari festőcéhbe, és 1636-ban elkészítette első ismert festményét, amely egy példátlan művészi karrier kezdetét jelentette. 1648-ban Haarlembe költözött, ahol csatlakozott a Szent Lukács céhhez, és a polgárőrség tagja lett. Itt keresztezte az útját a híres MŰVÉSZTÁRSASÁGgal2 , és együtt dolgoztak a Huis ten Boschban található Oranje Zaal (Narancsszoba) díszítésén.
De Van Everdingen haza vonzotta, ezért 1658-ban visszatért Alkmaarba, hogy műhelyt nyisson és saját iskolát indítson fiatal művészek számára. Művészi öröksége tanítványain keresztül él tovább, többek között a Jan Theunisz. Blanckerhoff, Adriaen Dekker, Hendrik Graauw és a Thomas Heeremans tanítványain keresztül. Élete szeretett szülővárosában ért véget, ahol a Grote vagy St Laurenskerkben temették el. Van Everdingen művei széles körben elterjedtek, és Hollandia-szerte múzeumokban és magánházakban is megcsodálhatók. Néhány lenyűgöző művét az alkmaari Stedelijk Múzeumban állítják ki, és e remekművek művészi nyomatai is nagy keresletnek örvendenek. Az 1637-1640-ben készült "Vertumnus és Pomona" című lenyűgöző festménye a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumba került. Mindegyik mű Van Everdingen páratlan tehetségéről és ecsetkezeléssel történő történetmesélés képességéről tanúskodik. Azzal, hogy ezeket a műveket képzőművészeti nyomatként reprodukáljuk, az ő látásmódjának és örökségének a legmagasabb szinten teszünk eleget.
Cesar Pietersz, más néven Cesar Boetius van Everdingen (1616/17 - 1678. október 13.) az aranykor holland művészeti életének egyik ékköve volt. Az Allart van Everdingen és Jan van Everdingen idősebb testvére, Cesar gazdag portré- és történeti festészeti örökséget hagyott hátra, amelyet ma a képzőművészeti nyomatok gondos előállítása révén fedezhetünk fel újra. Van Everdingen a festői Alkmaar városából származott, és Utrechtbe vezetett az útja, hogy Jan Gerritsz van Bronckhorst tanítványai alatt megtanulja a festészet finomságait. 1632-ben belépett a tekintélyes alkmaari festőcéhbe, és 1636-ban elkészítette első ismert festményét, amely egy példátlan művészi karrier kezdetét jelentette. 1648-ban Haarlembe költözött, ahol csatlakozott a Szent Lukács céhhez, és a polgárőrség tagja lett. Itt keresztezte az útját a híres MŰVÉSZTÁRSASÁGgal2 , és együtt dolgoztak a Huis ten Boschban található Oranje Zaal (Narancsszoba) díszítésén.
De Van Everdingen haza vonzotta, ezért 1658-ban visszatért Alkmaarba, hogy műhelyt nyisson és saját iskolát indítson fiatal művészek számára. Művészi öröksége tanítványain keresztül él tovább, többek között a Jan Theunisz. Blanckerhoff, Adriaen Dekker, Hendrik Graauw és a Thomas Heeremans tanítványain keresztül. Élete szeretett szülővárosában ért véget, ahol a Grote vagy St Laurenskerkben temették el. Van Everdingen művei széles körben elterjedtek, és Hollandia-szerte múzeumokban és magánházakban is megcsodálhatók. Néhány lenyűgöző művét az alkmaari Stedelijk Múzeumban állítják ki, és e remekművek művészi nyomatai is nagy keresletnek örvendenek. Az 1637-1640-ben készült "Vertumnus és Pomona" című lenyűgöző festménye a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumba került. Mindegyik mű Van Everdingen páratlan tehetségéről és ecsetkezeléssel történő történetmesélés képességéről tanúskodik. Azzal, hogy ezeket a műveket képzőművészeti nyomatként reprodukáljuk, az ő látásmódjának és örökségének a legmagasabb szinten teszünk eleget.
Oldal 1 / 1