A Szürkében, 1919

A szürke itt nem háttérszín. Ez maga a képtere. Kandinsky formákat lebegtet benne: piros szegmenseket, kék sarlókat, fekete íveket, köztük pedig finom vonalakat, akár a kottajelek. Semmi sem tárgyiasult, minden mozgás. A cím ellenére a kép nem tűnik színtelennek - éppen ellenkezőleg. Pontosan azért, mert az alap olyan visszafogott marad, az egyes színmezők annál erőteljesebben ugranak ki. 49 x 35 cm-es méretével kompakt, vízszintes formátumú, és a sűrített kompozíció jól illeszkedik hozzá. Az „Im Grau” 1919-ben, egy átmeneti szakaszban készült. Kandinsky már maga mögött hagyta a tárgyi festészetet, és a ritmuson, a feszültségen, valamint a formák saját életén dolgozott. A festmény azt a pontot jelzi, ahol a korai expresszív absztrakció valami rendezettebbbe megy át.

Az Amelie keret pontosan azt teszi, amit kell: színben visszhangozza a képet, ahelyett, hogy elnyomná azt. Kívül matt fekete, belül egy keskeny arany sáv - mindkét szín megtalálható magában a festményben is. A fekete ék alakú formák és vonalcsomók párját a sötét kontúrban találják meg, az arany pedig a kép közepén található okkerszínű és homokos területekkel áll összhangban. Ami igazán megragadja a figyelmemet, az a belső él: ott a levélarany alatt helyenként átsejlik egy vöröses patina, apró sötét pöttyökkel együtt. Ez a meleg alaptónus köti össze az aranycsíkot a kép nagy vörös alakzataival - ez jól látható a keret alsó szélén, ahol a lekopott arany közvetlenül egy vörös szegmens mellett helyezkedik el. A fekete-arany kontraszt egyúttal egyértelmű külső határt ad a nyitott, absztrakt kompozíciónak; egy klasszikus keret egy modern képi nyelv körül, és ez működik. Az egész Leonardo nevű, szaténos vászonra van nyomtatva, amelynek diszkrét csillogása nem nyeli el a finom szürke árnyalatokat. A grafikai vonalak élesek maradnak, egészen a kis kampókig és a keresztvonásos árnyékolásig.

Végül minden a szürkéhez vezet vissza. Ez tartja össze a kompozíciót, mint egy nyugodt tér, amelyből a színek előtűnnek - és a fekete keret kifelé is kiterjeszti ezt a nyugalmat, míg az arany szegély pontosan a kettő közötti határvonalon helyezkedik el.