Ámor és psziché mint gyermek, Az első csók, 1890.

A keskeny, álló formátum nagy magasságot kölcsönöz a két gyermeki alaknak, és alig hagy oldalirányú mozgásteret. Ezáltal ölelésük még szorosabbnak tűnik. Ámor egy felhőn áll, és Psyche felé hajol, csókja az arcát érinti. A lány lehunyja a szemhéját, és karjait a mellkasára fonja, miközben Ámor szorosan átkarolja. A testek mögött két nagyon különböző szárnypár nyílik ki: bal oldalon világos tollszárnyak, jobbra egy nagy pillangószárny sötét szemfolttal. A kendő mélykék színe az egyetlen erőteljes színárnyalatot adja az egyébként világos jelenetben. A felhők és a háttér szinte összeolvadnak, így a gyerekek inkább lebegni látszanak, mint ülni. Világos bőrszínek és lágy árnyékok jellemzik a képet. Semmi sem sürgető, még a csók is csendes marad. Bouguereau 1890-ben festette a jelenetet. A 19. századi akadémikus festészet francia képviselőjeként a pontos alakrajz, az idealizált testek és a sima átmenetek jellemzik. A mítoszt itt nem drámai szerelmi történetként dolgozza fel, hanem Ámor és Pszichéből két gyermeket farag. Az első csókból egy olyan pillanat lesz, amely szinte félénknek tűnik.

Ebben a kivitelezésben a 58 × 97 cm-es nagy formátum nagyon jól érvényesül. A szatén felületű Leonardo vászon éles törések nélkül adja vissza a bőr finom árnyalatát és az elmosódó felhőket. Passepartout nincs, üveg sem fedi a képet - a vászon közvetlenül látható marad. Kívülről Ava erőteljes keretet alkot. Az aranykeret érezhető súlyt kölcsönöz, és szilárd határt ad a keskeny képfelületnek. Elölről az arany világosnak és egységesnek tűnik, a széles keretnyílásban pedig barnás árnyalatokba vált át. Finom sötét pöttyök és enyhe egyenetlenségek mentesítik a felületet minden steril egyformaságtól; a keskeny éleknél ismét egy világosabb sárgásarany látható. A sarkoknál megakad a tekintetem: ott a különböző aranyzónák tisztán találkoznak egymással. Ebben a keretben az tetszik, hogy nem bagatellizálja a könnyed motívumot, hanem klasszikus figurális képként kezeli. A keret eközben észrevehetően erőteljesebben hat, mint maga a jelenet - ez egy tudatos döntés, nem pedig véletlenszerű keretezés. Végül azonban mégis a festmény szokatlan gondolata ragad meg: két híres szerelmes alak gyermekként jelenik meg, és a mítosz egy óvatos arcra adott csókkal kezdődik.