Nagy Szulejmán szultán Tughra jelvénye r. 1520-66, kb. 1555-60.

Itt sem portré, sem elbeszélt jelenet nem vonzza magára a figyelmet. A középpontban egy írásjelekből, díszítésekből és politikai hatalomból álló állami jelvény áll. A tughra-ban Szulejmán szultán, a Hatalmas, valamint apja, I. Selim neve és az „örök győztes” uralkodói cím szerepel. A tughra egyszerre szolgál aláírásként, pecsétként és állami emblémaként. Vonásainak ezért olvashatónak kell lenniük, és mély benyomást kell kelteniük. Mindkettő meglepő nyugalommal sikerül. A kobaltkék vonalak hurkokat, íveket és három felfelé ívelő szárat alkotnak, közöttük arany színű mezők helyezkednek el indákkal és apró virágokkal. A vörös és a kék csak helyenként jelenik meg, a bézs színű háttér sok szabad teret hagy - semmi sem tűnik zsúfoltnak. Az ismeretlen művész minden díszmotívumot a betűkép alá rendel. Az 1555 és 1560 között Isztambulban készült mű az oszmán udvari művészethez tartozik, és ma a New York-i Metropolitan Museum of Artban látható. Engem éppen az a döntés győz meg, hogy nem ábrázolták az uralkodót: Szulejmán rangja kizárólag a kalligráfia mesteri mozdulataiban nyilvánul meg.

Ennél a műnél a színösszehangolás adja meg a döntő tényezőt. A szaténfelületű Leonardo vásznon a kék és az arany tiszta kontrasztban áll egymás mellett, és éppen a tughra keskeny sávjaiban marad ez az elválasztás egyértelmű. Lychorida a külső részen mély feketét alkalmaz - ezáltal a kobaltkék a képen még határozottabbnak tűnik, anélkül, hogy sötétebbé válna. A kettő között a világosbarna árnyalat átvezet a háttér öregített bézs tónusához, és megakadályozza a hirtelen átmenetet. Közvetlenül a kép szélén egy keskeny aranycsík húzódik; az arany belső felületek mellett ismerős hatást kelt, de nem verseng velük, ehhez túl keskeny a vonala. A jobb alsó saroknál megakad a tekintetem, mert ott a legjobban olvasható a színsorozat: először a bézs képmező, aztán az arany, utána a barna, végül a fekete. Az 56 × 48 centiméteres méretnek köszönhetően ez az árnyalatváltás kompakt marad. Passepartout nélkül nincs semmilyen semleges közbenső tér, a kép és a keret közvetlenül találkozik - ez itt jól illeszkedik, mert maga a tughra is egyértelműen határolt színfelületekből áll. A jobbra húzódó hosszú kék felirat is szilárd lezárást kap a fekete külső szélén keresztül.