Jnhomerim folyó

Egy széles folyó kanyarog a növényzettel borított partok között egy hegyvidéki táj felé, amely felett magas felhők gyülekeznek. Az előtérben egy keskeny csónak szeli át a nyugodt vizet; benne öt alak ül és áll, néhányuk hosszú rudakkal vagy evezőkkel a kezében. Távolabb egy második csónak narancssárga árbocát a partok zöldje ellen emeli. Bal oldalon pálmafák jelzik a folyótól az erdőig vezető átmenetet, míg a lépcsőzetesen emelkedő hegyláncok a tekintetet a horizonton túlra irányítják. Az okker, az olíva zöld és a tompa kék határozzák meg a színvilágot. A fény lágy marad, és eloszlik az égen, a hegyoldalakon és a fák lombkoronáin, anélkül, hogy egyetlen területet is élesen kiemelne. Johann Moritz Rugendas 1835-ben egyértelmű mélységi rétegekbe rendezi a tájat: a víz, a növényzet, a hegyek és az ég egymást követik, az emberi alakok kicsinek tűnnek a tágas természeti térben. Ezáltal a topográfiai pontosság egy nyugodt, szinte megfigyelő hangulattal párosul.

Ezen a változatán a matt vászon Salvador üveg nélkül ábrázolja a motívumot; Amelie feketével keretezi a felületet, keskeny arany szegéllyel. A kész mű megtekintésekor a figyelem a folyó közepén lévő kis vitorlásra irányul. Sötét hajótestje, a hajlított fehér vitorla maradvány és a narancssárga árboc a nyomaton egyértelműen elkülönülnek egymástól, noha a tájképben csupán néhány centimétert foglalnak el. Még a hajó alatt látható rövid tükröződés is jól felismerhető marad, és összeköti a hajót a víz vízszintes vonalaival. Az előtérben lévő csónakban is felismerhetőek a figurák testtartásai: az egyenes felsőtest, a lehajtott fejek és a ferde helyzetben lévő rudak egy kis mozgássorozatot alkotnak. Fel lehetne hozni azt az ellenérvet, hogy a részletek apróak - de éppen a kis csónakok és az erdős dombok közötti arány teszi a motívum térbeli kiterjedését ilyen érthetővé.