Egy ösvény Monet kertjében, Giverny, 1902

A kavicsos ösvény világos sávként húzódik át a képen, amelyet a lombkorona alól átszűrődő fényfoltok tarkítanak - balra és jobbra olyan sűrűn burjánzanak a lila és rózsaszín virágos évelők, hogy az ösvényt szinte elnyelik. A háttérben, kicsinek és meleg vörös színben, Monet háza bukkan fel a fák között, inkább csak egy sejtés, mint építészeti alkotás. Itt festette meg Claude Monet 1902-ben saját kertjét Givernyben, amelyet évtizedeken át saját kezűleg alakított ki, és úgy gondozott, mintha egy bejárható festőpaletta lenne. Az impresszionizmus alapítóját eközben kevésbé a botanika érdekli, mint inkább az, amit a fény a színekkel művel: A homokos ösvény az árnyékos részeken lilás árnyalatba fordul, a fák zöldje tucatnyi árnyalatra bomlik, az ösvény szélén lévő narancssárgás-vörös foltok pedig mintha rövid felkiáltások lennének a hűvösebb tónusok között. Ez egy ember nélküli kép, és mégis érezni a meghívást, hogy végigmenjünk ezen az ösvényen.

A kép 49 x 48 cm-es méretben készült, matt FineArt fotópapíron, amely Monet törött színfoltjait saját fény nélkül hagyja - még a kép alsó szélén lévő sötétvörös részek is megőrzik rajzoltságukat. A keretet Kusuma, egy klasszikus olasz fa keret adja: a széles íves keret nyitott diófa erezetet mutat, belül pedig apró arany levelekből álló, faragott szegély fut körbe a teljes képen, minden levél külön-külön dombornyomással kiemelve. A sarkokban a faragott sorok szépen illeszkednek egymáshoz, anélkül, hogy a minta megszakadna - ez egy olyan részlet, amelyen az ember a tervezettnél tovább időzik. Passepartout nincs, a motívum közvetlenül a szegélyig ér. Ha oldalról esik a fény a felületre, a papír nyugodt és matt marad, a tükröződésmentes üveg alig enged át tükröződéseket, és csak az arany ívek vesznek fel egy keskeny csillogást. Ennél több nem is kell ehhez a motívumhoz.