Judith

Judith feje felett a nevek mintha aranyháttérbe lennének vésve - „Judith” és „Holofernes” -, alattuk pedig a nő félig lehunyt szemhéjakkal néz a nézőre, ajkai kissé nyitva, nyakát pedig aranyból és drágakövekből készült gallér borítja. A lefejezett hadvezérről Klimt csak egy arcdarabot mutat a kép jobb szélén, félig a sötétben, amelyet Judith keze szinte véletlenül érint. Ez a provokációja ennek az 1901-es festménynek: nem az Ószövetség jámbor hősnője, hanem egy századfordulós bécsi nő, magabiztos, diadalmas, érzéki. Stilizált fügefák és díszes pikkelyek töltik ki a hátteret, mindez abban az aranyban, amely Klimt e korszakbeli műveit jellemzi - ezzel szemben az arc és a test lágy, szinte fátyolos festése áll. Pontosan ebben a kemény díszítőfelület és a lélegző bőr egymás melletti jelenlétében rejlik az a feszültség, amely a képet a mai napig élettartóvá teszi.

És ennek az aranynak itt van egy ellenpárja: Leonie, egy mélyfekete, valódi fa profil, amelynek belső éle fényes aranyozással vezet a képfelület felé. Ahogy a tekintet kívülről befelé halad, háromszor változik a színárnyalat - matt fekete, majd a keskeny, hűvösen csillogó aranycsík, végül a motívum meleg, tompított okkerszínű árnyalata. A szegély színe világosabb és simább, mint Klimt aranyának, amely a vásznon inkább dombornyomott fémnek tűnik, tompa és barnás csillogással; éppen ez a különbség akadályozza meg, hogy a keret és a kép egymásba olvadjanak. A fekete viszont a motívumban találja meg rokonait: Judith sötét hajában, a fák kontúrjaiban, ruhájának kék pontjaiban, amelyek a szaténos vásznon szinte apró lakkfoltoknak tűnnek - a tekintet valóban ezen a részleten akad meg. Egy keskeny árnyékrés választja el az arany szélét a nyomtatott résztől, így a vászon szabadon áll a hajtás előtt. Ennél több nem is kell ide, minden egyéb csak nyomást gyakorolna a képre.

Klimt Judithja azok közé a képek közé tartozik, amelyek közelséget igényelnek - csak közvetlenül előtte oldódik fel az aranyháttér pikkelyekké, rozettákká és spirálokká. 34 x 67 cm-es álló formátumában egy világos falon úgy lóg, mint egy sötét, keskeny sztélé, és a keret fekete-arany színe gondoskodik arról, hogy már néhány méter távolságból is azonnal magához ragadja a teret.