Igazságszolgáltatás, 1636.

Egy sűrűn beépített város háztetői felett az Igazság áll, hatalmas, szinte lépdelő alakként. Felemelt kezében a mérleget tartja, míg másik oldalán a hosszú kard függőlegesen magasodik: a mérlegelés és a döntéshozatal itt nem ellentéteknek tűnik, hanem ugyanazon feladat két részének. A feje felfelé fordul, a ruhája nehéz redőkben hullik le a mezítlábas lábakig, az alak mögött pedig egy kendő széles hurkokban lobog. Abraham Bosse ezt a megszemélyesítést egy mély városi tér elé helyezi, tornyokkal, oromfalakkal és apró ablakokkal. Éppen ebben nyilvánul meg a pontossága. Néhány rövid vonás elegendő a tető megrajzolásához, a sűrűn elhelyezett keresztirányú árnyékolás árnyékká sűríti a szoknyát, a párhuzamos vonalak pedig az eget és a földet formálják. Az 1636-os lap Bosse erényekről szóló sorozatához tartozik. A párizsi rézkarcművész ezért nem távolról és ünnepélyesen ábrázolja az elvont gondolatot, hanem egy felismerhető világ közepébe helyezi. A fekete és a meleg papírfehér szín határozza meg a képet; a világosság kizárólag a vonalak közötti távolságból fakad. Aki közelebb lép, még a lábaknál, a faléleknél és a sötét talapzaton is felismeri, milyen tudatosan helyezi el Bosse minden egyes árnyékolást.

Ezen a reprodukción a Leonardo (Satin) vászon hordozza a régi vonalképet 22 × 34 centiméteres méretben; felülete látható marad, anélkül, hogy elnyomná a házak vékony kontúrjait vagy a jelenet alatti feliratot. A döntő hangot azonban Heidrun adja meg. A körülbelül három centiméter széles profil külső szélén mélykék fut végig, amely nem egyenletesen lakkozottnak tűnik: ecsetnyomok húzódnak a felületen, közöttük világosabb foltok és apró sötét sűrűsödések láthatók. Ezáltal a festék inkább úgy tűnik, mintha magától nőtt volna ki, mintsem felvitték volna. Belül a profil egy keskeny él mentén emelkedik az aranyzónába. Ez az arany sem alkot sima felületet; finom hosszanti vonalak törik meg a fényét, és helyenként barnás alapot engednek átsejleni. Különösen érdemes alaposan megnézni a jobb alsó sarokcsatlakozást. Ott a két léce irányított nyomai tisztán találkoznak, a metszésvonal egyértelmű marad, és egészen a külső csúcsig húzódik. A kék és az arany között egy keskeny, kopott él jelzi a profilváltást; közvetlenül a képen az arany egy sötét vonallal végződik, amely a sarokban késéles pontossággal fut össze.