Egy szarvas szarvas erdős tájon naplementekor

Két, egymás fölé eltolva elhelyezett állatfej felett a kép tengelye a szarvas agancsáig emelkedik, amely úgy tárul elénk, mint egy kopár fa a sápadt esti égbolt előtt. Előtte áll a szarvas, vörösesbarna, fejét a néző felé fordítva; mögötte a szarvas, sötétebb, dús sörénnyel és egyenes tekintettel. Bal oldalon egy halványvörös nap süllyed a dombgerinc mögé, jobbra a horizonton egy másik állat csak árnyékként rajzolódik ki. Ezen az égen nincs semmi kék, olajzöld színű marad, sárgás csíkkal a hegylánc felett; alul sötét bozót zárja le a jelenetet. Carl Friedrich Deiker, a 19. századi német állatfestő, a vadászatból ismeri motívumait, és ez látszik is a testtartásukon: az állatok észrevették a nézőt, mégis mozdulatlanul állnak. A festmény színezett papírra készült, a füleken és az orron látható világos részek fedőfehérrel vannak ráfestve.

Ezúttal nincs vászon. A motívum FineArt Foto Satin papíron található, amely egy tompított felületű fotópapír, amelyet teljes felületén egy szilárd hordozólemezkre ragasztottak - nem feszítették ki egy festőkeretre, hanem síkban helyezkedik el a keret hornyának mögött, üveg nélkül előtte. Így a lap nem tud hullámodni, és nincs tükröződés a szem és a papír között, ami egy ilyen sötét égbolt esetén sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Így az eredeti színezett papír szemcsézetének részletei jól olvashatók maradnak, egészen a szarvas nyakán lévő árnyékolásokig; a szatén felület alig csillog, csupán a fedőfehér fénypontok emelkednek ki kissé. A Freja, egy világos, antik ezüst, rozsdavörös árnyalatokkal a mélyedésekben, szorosan illeszkedik a képhez: az ezüst alatti vörös és a nap rózsaszíne színében csupán néhány árnyalattal tér el egymástól, és maga az ezüst is ugyanazt a sárgás árnyalatot mutatja, mint a hegyek feletti ég. Az alsó szélén, a szignatúra mellett, a pikkelymintázat sötét pontjai szinte olyan feketén emelkednek ki, mint a mögöttük lévő bozót. Távolról a keret számomra világosabbnak tűnik, mint a kép, közelről viszont ez megfordul.

A 48 x 62 cm-es méretnél az agancs éppen a felső szegély alá ér, és a profil külső levélsora mellette körülbelül akkora szélességű marad, mint egy egyetlen agancság. Mivel a papír síkban fekszik a lemezen, a kép széle árnyék nélkül fut át a hajtásba; hogy a paszpartu hiánya túl szűknek tűnik-e, az valószínűleg attól függ, milyen közel szeretnénk állni a szarvashoz.