Faust és Mefisztó sakkozva

Minden tekintet a sűrűn beállított táblára irányul: kinek van a lépése, ki nyer? Faust Mephistóval játszik, és a tét a lelke. Bal oldalon ül Mephisto vörös köpenyben, fejét kissé lehajtva, egyik ujját vizsgálódva a szájához emelve, míg a másik keze már a figurák között pihen; Faust messzire előrehajol felé, ujjait a homlokához szorítja, és szabad kezével megfog egy figurát, anélkül, hogy végrehajtaná a lépését. Mögöttük egy fehér ruhás, szárnyas alak áll, akinek összekulcsolt kezei és lesütött tekintete a megváltásra utal, míg kőoszlopok és sötét boltívek keretezik a jelenetet. A piros, a kék és a fehér színek egyértelműen elrendezik a három alakot a fekete-arany színű táblán. Goethe művében ez a sakkmeccs nem kerül megrendezésre; inkább a pusztulásért vagy a megváltásért folytatott küzdelmet ábrázolja, egy a 19. században népszerű motívumot, amelyet gyakran másoltak és festettek át. Az 1900 körül készült ábrázolás alkotója ismeretlen marad.

Ebben a változatban a motívumot a szaténfelületű Leonardo-vászon hordozza, de a valódi megjelenést Esme határozza meg, egy feltűnően mélyen tagolt profilú aranykeret. Közvetlenül a kép mentén húzódik egy keskeny arany szegély, amelyet egy sötét, szabályos ívekkel díszített ornamentális sáv követ; majd megnyílik a széles mélyedés, amelynek patinája finom karcolásokból, sötét pöttyökből és egyenetlen kopásnyomokból áll. Kívül sötét alapon egy dombornyomott indasáv húzódik, alatta pedig egy keskeny sorozat apró, arany domborulatok zárja le a kompozíciót. A kivitelezés különösen jól látható az alsó jobb sarokban: A gérvágások pontosan illeszkednek egymáshoz, a díszítőelemek szélei egy vonalban végződnek, és még a sok profilváltás is megőrzi ott tiszta vonalvezetését. Itt az anyagokat nem véletlenszerűen keverték össze, hanem egymáshoz igazították.

A jelenet éppen azért tűnik olyan kényelmetlennek, mert senki sem diadalmaskodik: Mefisztó vár, Faust habozik, a deszka mögötti csendes alak pedig valószínűleg már régóta ismeri a kimenetelt.