Kék-arany sugarak futnak ferdén az égen, és mindegyik ebben a kivitelezésbenkivitelben látható domborzatot - a szín szerkezetként jelenik meg a felületen, nem pedig sima felületként. Alatta fekszik Capolago Maloja közelében, az Engadinban, a Silsersee-tó partján fekvő kis falu, amelyet Giovanni Giacometti festett 1907 körül. A sötét hegyoldalak között megnyílik a tó világos sávja, előtte pedig rétek és lejtők sorakoznak narancssárga, zöld és lila csíkokban, míg a parttól vöröses fatörzsek oszlopként magasodnak a hegyvonulat előtt. Giacometti - Alberto szobrász édesapja - itt radikális irányba viszi a divisionizmust: apró pöttyök helyett széles, ritmikus színcsíkokat fest, amelyek nem ábrázolják a magashegyi fényt, hanem szó szerint csíkokra bontják azt. Az eredmény egy olyan tájkép, amely egyszerre díszítés is, és mégis topográfiailag pontos marad. Az eredeti ma a párizsi Musée d’Orsay-ban lóg; az, hogy egy grisoni hegyi falu ott a francia posztimpresszionisták mellett kap helyet, sokat elárul a festmény rangjáról.
A művet Leonardo nevű, szaténos felületű vászonra nyomtatták, és éppen ez a kombináció adja a kiadás varázsát: az eredeti pasztózus festékrétege tapintható domborzatként jelenik meg. A zöld fa koronákban az egyes ecsetvonások, a világos tófelületeken pedig szemcsés festéksűrűsödések maradnak meg - szinte érezni lehet, milyen nehéz terhet kellett Giacometti ecsetének cipelnie. Csak a legkülső szélén, ahol a motívum a perem mentén fut, adja meg a szövet a saját alapját. A befejezést Salome alkotja, egy valódi fa profil, amelynek kékes világosszürke színe úgy hat, mintha széles ecsettel húzták volna a fa meleg barnájára - helyenként az alapszín átsüt a lasúron, ami a keretnek egy kellemes, kézzel készített jelleget kölcsönöz. Pontosan ez ragadja meg a tekintetet: a festett keret visszatükrözi a festmény gesztusait, anélkül, hogy versengene annak színeivel. Így a vászon dombornyomásszerű színsávjai és a lasúrozott fa felülete ugyanazt a nyelvet beszélik, mindegyik a maga hangján - és a műalkotás ennek köszönhetően egységes benyomást kelt.