Egy keskeny, sötét csónak áll elhagyatva a parton. Árbocának vékony, függőleges vonala átszeli a homok, a víz és az ég vízszintes zónáit. Körülötte a part számtalan színes ponttá bomlik szét: sárga és narancssárga ragyog a parton, zöldes kék húzódik a sekély tenger felett, fölötte pedig vörös, lila és mélykék színek széles sávokban terülnek el. Sötét felhők zárják le az eget. A fény forrónak tűnik, a jelenet mégis nyugodt marad. Georges Lemmen 1891-ben festette meg a heisti strandot. A belga művész a neoimpresszionizmus képviselője - ahelyett, hogy a színeket lágyan keverné össze, apró foltokat és vonalakat helyez el egymás mellé. Csak kissé távolabbról nézve egyesülnek ezek vízré, esti fényré és árnyékká.
A matt vásznon a csónak különösen élesen tűnik ki. A fekete hajótest korántsem zárt sziluett: a nyomaton apró narancssárga, kék és barna pontok helyezkednek el benne, amelyek még a sötét formában is tovább engedik hatni az utolsó fényt. A keskeny árboc is a csúcsig tisztán van megrajzolva - a tekintet valóban ezen a vonalon marad a leghosszabb ideig. Mögötte világos foltok és kék vonalak váltakoznak, ebből alakul ki a hullámok lapos mozgása. Az előtérben az egyes ecsetvonások sűrűbbé válnak, súlyos árnyékot alkotva, míg a háttérben ismét eloszlanak. A nyomat feszesen feszül egy festőkereten, az oldalakon a motívum tükörképként folytatódik. Így az elülső oldal semmit sem veszít kompozíciójából, és a vászon önmagában is zárt hatást kelt, további keret nélkül. A matt felület elkerüli az éles tükröződéseket.
A 38 x 30 cm-es méret inkább kis formátumnak számít - ez jól illik a motívumhoz, arra készteti a nézőt, hogy közelebb lépjen. És éppen a hajón látszik igazán a kivitelezés pontossága: még a legkisebb színpontok és az árboc éles vonala is jól követhető.