Orgonacsokor

Az a festmény, amely jelenleg a Berlini Állami Múzeumok Régi Nemzeti Galériájában látható, eredetiben 101,5 × 70 cm, de ennek az óriási kicsinyítésnek ellenére a kép a jelenlegi változatában nem tűnik puszta miniatűrnek. A sötét vázából a lila szinte a felső széléig ér. A világos virágfürtök egymásra torlódnak, majd ismét szétoszlanak, és a barna-fekete háttér előtt helyenként apró fényfelhőkként tűnnek fel. Közöttük nehéz levelek, egyes-egyes vörös pöttyök és azok a sötét közterek helyezkednek el, amelyek a csokornak megadják a mélységét. Alul egy pillanatra úgy tűnik, mintha a rend felborult volna: letört ágak és szétszórt virágok hevernek az asztallapon, mintha a csokrot éppen csak most állították volna össze - a tekintet szívesen megakad ezen a részleten. Lesser Ury ezt a csendéletet 1922-ben, késői alkotói korszakában festette. A német impresszionista nem botanikai pontossággal ábrázolja a virágokat, hanem színből és fényből álló, mozgó tömegként. Néhány virág kontúrjai élesek, mások szinte szétesnek rövid ecsetvonásokra. Így a kép egyszerre hordozza magában a teljességet és a mulandóságot. Lehetséges hivatkozási pontnak számít Édouard Manet lila akvarellje, amely akkoriban egy berlini gyűjteményben található. Ury azonban ebből egy sötétebb, sűrűbb jelenetet alakít ki.

Most a mű 25 × 36 cm-es méretben a falon, és éppen ott látszik, milyen határozott a kicsinyítés. Közelről követhetők az egyes virágok és a szétszórt ágak. Már néhány lépés távolságból minden újra egy világos csokorrá olvad össze. A szatén felületű Leonardo vászon passepartout nélkül közvetlenül az Effie keretben helyezkedik el - így a motívum nem veszít helyet egy széles közbenső szegély miatt. Az Effie kifelé tágítja a kis képet: a fekete profil nagyobb súlyt kölcsönöz neki a falon, míg az arany szegély egyértelműen jelöli a kép tényleges nyílását. Elölről nézve a mű szigorúan álló formájú, szinte ablakszerű. Aki oldalról halad el mellette, észreveszi a keret mélységét, anélkül, hogy a keret messzire benyúlna a térbe. A méret nem igényel nagy falfelületet; ugyanakkor a csokor nem tűnik el más tárgyak között - ez az egyensúly meglepően jól áll a kis méretnek. Szemmagasságban a váza egyértelműen a közép alatt helyezkedik el, így a lila virágfürtök foglalják el a látható felület legnagyobb részét. A legfelső virág felett csupán egy keskeny sáv marad a sötét háttérből az arany szegélyig.