München - Az Isar

A víz felett narancssárga tükröződés látható, amely még egyszer visszatükrözi a háttérben lévő hidat - mintha a folyó magába zárta volna a falazat esti színét. Kandinsky itt, 1901-ben festi meg a müncheni Iszart: bal oldalon a széles folyó az íves hidakkal, jobbra a part, amely sűrű zöld, okker és kékesszürke festékfelületekben lejt lefelé, felette pedig egy fasor, amely szinte feketének tűnik a világos égbolton. Az absztrakcióból, amelyről az orosz festő később híressé válik, még semmi sem látszik - és mégis, valami már bejelentkezik. A szín máris fontosabb, mint a tárgy; a part lejtője önálló foltokból áll, amelyek csak a kavics, a fű és az árnyékoktól való távolságban illeszkednek össze. Kandinsky ekkor éppen Münchenbe érkezett, feladta moszkvai jogi karrierjét, és a későimpresszionizmuson keresztül tapogatózva keresi saját kifejezési módját. Ez a kis partvidéki tanulmány pontosan ezt a pillanatot ábrázolja: egy festőt, aki még tájképet fest, de már a színt tartja szem előtt. A hangulat nyugodt, késő nyári, azzal a könnyed melankóliával, amelyet a víz felett alacsonyan álló fény kelt.

A kép a Leonardo nevű vászonra van nyomtatva, amelynek szaténszerű szövetének szerepe itt nagyobb, mint amit egy hordozóanyagtól elvárnánk: Az eredeti pasztózus festékrétege - a partfalon látható, szinte modellezett ecsetvonások, a vastagon felvitt kék és narancssárga sávok - látható dombormintaként fekszik a textilszerkezet felett. Aki közelebb lép, láthatja, hogy a nyomtatott réteg követi az olajfesték domborulatait, és a vékonyabban festett részeken átsejlik a vászon; különösen a világos égen marad jelen a szövet, míg a sötét zöld felületek sűrűbbnek és nehezebbnek tűnnek. Pontosan ez a textilfelület és a ráhelyezett festékréteg egymás melletti jelenléte adja a mű vonzerejét - a néző könnyen megfeledkezik arról, hogy nyomatról van szó. A művet a 48 x 67 cm-es Noemi díszkeret zárja le: egy keskeny, arany színű, valódi fából készült keret, finom profilokkal és olyan patinával, amely a széleken kissé sötétebb. A keret éppen csak a kép széléig ér, így a mozgalmas felületnek teljes teret hagy.