Ararauna útvonal

A körülbelül három centiméter széles szegély kiemeli az arát a világos háttérből, és olyan nyugalmat kölcsönöz az állattani folyóiratnak, amely egy klasszikus természettudományi illusztrációra emlékeztet. A tekintet vonala a bal oldali ágtól a madár fejéig halad; onnan a hosszú farok szinte függőlegesen lefelé ereszkedik. Erős kék szín borítja a hátát, a szárnyait és a fejtetőjét, míg a mellét és a faroktollait sárga szín jellemzi. Közöttük a fekete csőr és a rajzolt arcrészlet egyértelmű akcentusokat ad. A levelek és az ágak helyenként csupán felvázolva maradnak, így a madár ragyogó színei ellenére sem tör ki a tárgyilagos rendből. Különösen szépnek találom, mennyire élettel teli hatást kelt pusztán a színe és a testtartása révén: a teste előre hajlik, a karmaival az ágat szorítja, a szeme éberen oldalra tekint. Edward Lear, a 19. századi brit művész és író, madártanulmányaiban a pontos természetmegfigyelést ötvözi az egyes állatok iránti érzékelhető érdeklődéssel. Itt is pontos marad az ábrázolás, anélkül, hogy rideggé válna.

A felakasztáskor kiderül, milyen jól illeszkedik a 26 x 41 centiméteres keskeny, álló formátum a farokhoz és a testtartáshoz. A „Leonardo” nevű, szaténos vászon tisztán hordozza a vonalakat, és telten érvényesíti a kék és a sárga színeket; a feszítőkeretre feszítve a motívum tükrözött képélekkel folytatódik az oldalakon. A képet és a környezetet nem választja el passepartout vagy üveg - ehelyett a képfelületen belüli világos szegély teremt kapcsolatot a tölgyfa furnérral borított Sinead kerettel. Éppen ez a színkapcsolat döntő fontosságú a kivitelezés során: A fa világos barna színe közel áll az ág árnyalataihoz, anélkül, hogy azokba beleolvadna. Így a lap körül egy második, valamivel melegebb kontúr alakul ki. A mélykékhez képest a tölgybarna szinte halványnak tűnik; a sárga mellett viszont lényegesen élénkebbnek tűnik. A kép bal oldalán megakad a tekintetem: ott egymás után jelennek meg a barna keret, a szürkésbarna szegély és a keskeny sárga farok tollak. Ez a fokozatosság megakadályozza, hogy az erős színek hirtelen véget érjenek a falon.

A madártanulmány tárgyilagos nyugalmát megőrzi, de az ara elég színerővel rendelkezik ahhoz, hogy azonnal meghatározza a teret. A ragyogó kék-sárga és a nyugodt tölgybarna közötti kontraszt számomra pontosan a megfelelő mértékűnek tűnik.