Cotopaxi

A Cotopaxi hóval borított csúcsa messze hátul látszik a ködben, míg előtte a trópusok ragyognak. Egy vízesés zuhan le a szurdokba, pálmafák nyúlnak az esti fénybe, vörös madarak ülnek a leveleken, mintha oda lett volna festve őket. Az alsó szélén egy lovas halad útján teherállatokkal, alig nagyobb, mint egy köröm. Frederic Edwin Church 1855-ben festette meg itt első dél-amerikai útjának összegzését, amelyet Alexander von Humboldt nyomdokaiba lépve tett meg. Church Thomas Cole tanítványa volt, és a Hudson River School legjelentősebb képviselőjévé vált; ez az amerikai festőcsoport a tájat precízen, drámaian és gyakran allegorikusan ábrázolta. Ezen a képen példásan megmutatkozik a művészeti irányzat jellegzetessége: tudományos pontosság a részletekben, mindehhez olyan fény, amely az egész jelenetet meleg sárga és okker színbe borítja. Vulkán, vízesés, őserdő és ember egyetlen panorámaképen - a világ leírása fekvő formátumban.

A falon ez a fekvő formátum elképesztő tágasságot teremt. A 70 × 45 centiméteres méretek első ránézésre áttekinthetőnek tűnnek, de a megnyújtott arányok a tekintetet balról jobbra vezetik a tájban, a vulkántól a pálmafákig. A kép laposan és nyugodtan lóg a fehér felület előtt, semmi nem emelkedik ki, semmi nem vet mély árnyékot. Csak oldalról nézve válik világossá, milyen keskeny valójában a keret: alig másfél centiméter széles fa, középbarna, fekete erezetű, belül egy fényes arany szegéllyel, mint egyetlen díszítéssel. Ez a visszafogottság jól áll a motívumnak. A kép egyértelmű határt kap, de nem kerül versenybe vele. Ennek ellenére a keret szűk szélességén belül több profil is helyet kap - egy két lekerekített léccel kialakított párkány, majd egy sima felület, belül az arany záróléc. Aki közelebb lép, a matt fotópapíron láthatja, milyen finoman vannak ábrázolva a madarak az égen és a vízesésnél a fröccsenő köd; a papír nem tükröződik, a motívum esti fénye szobai világítás mellett is jól látható marad. Üveg és paszpartu nélkül a tájkép közvetlen és hirtelen hatást kelt. Church az eredeti festményt huszonéves korának végén festette, miközben Amerika leghíresebb tájképfestőjévé vált - ezen a képen látszik az a törekvés, hogy az egész világot egy képbe sűrítsék, és pontosan ez teszi a mai napig is látványossá.