Nollendorfplatz Berlinben

Egy széles, esőtől nedves út vonzza a tekintetet a kép alsó szélétől egészen a Nollendorfplatz mélyébe, miközben bal oldalon a sötét fa lombok, a kép felső harmadában pedig a keresztirányban elhelyezkedő épületek határolják a teret. Magasabb perspektívából a járművek és a járókelők csupán a éjszakai forgalom röpke jelzéseiként tűnnek fel. Két fényes fényszóró jön felénk a sötétből, további autók pedig eltűnnek a szürkés-zöld, sárga és kékes fénynyomok között. Az aszfalton a tükröződések elmosódnak; a házhomlokzatok, a kirakatok és az utcai világítás szinte feloldódnak a rövid ecsetvonásokban. Éppen ez az elmosódás teszi hitelesé a várost: Berlin itt nem áll meg, hanem az eső, a zaj és az elektromos fény közepette tovább mozog. Lesser Ury a berlini impresszionizmus meghatározó festői közé tartozik. Ismételten a nagyvárosi utcákra, kávézókra és éjszakai terekre irányítja tekintetét, wobei őt kevésbé a pontos topográfia, mint inkább a változó fény érdekli. A Nollendorfplatzon is a modern forgalmat fény és árnyék hálójává alakítja. A feketésbarna részek súlyosságot kölcsönöznek a jelenetnek, míg a zöld, okker és fehér apró akcentusok nyitottá teszik azt. Első pillantásra az utca szinte teljesen kihaltnak tűnik; csak fokozatosan bukkannak fel bal oldalon a fák alatt egyes alakok. Így jön létre az a sajátos keverék a közelség és az anonimitás között, amely Ury berlini képeit jellemzi: egy mindennapi pillanatra tekintünk, és egyúttal érezzük, milyen gyorsan elmúlik.

A falon ez a 48 × 65 cm-es, álló formátumú alkotás nagyon közvetlenül átveszi a tompa esti hangulatot. A Leonardo nevű, szaténos vászon finom csillogást varázsol a sötét felületekre anélkül, hogy azok zárt tükröződéssé válnának. A középvonal jobb oldalán álló fekete autó vonzza a tekintetet: a karosszéria körül apró fénypontok helyezkednek el, míg a sárga fényszóró kompakt ragyogásként marad meg. Ha a képet kissé a szobai fény felé fordítjuk, először a szürke útburkolat világosodik fel; a fák alatti mélyebb részek később reagálnak, és hosszabb ideig megőrzik feketeségüket. Nincs üveg, ami elválasztaná a tekintetet a felülettől, így a motívum előtt nem keletkeznek kemény, téglalap alakú tükröződések. Ehelyett a fény követi a nyomtatott ecsetvonásokat, és helyenként matt és selymes foltok között váltakozik. A teljes mattosság elvett volna valamit a motívumból - Ury nedves aszfaltjának pontosan erre a kis felcsillanásra van szüksége. A Lychorida fekete külső szegéllyel, világosbarna homorú peremmel és egy keskeny arany szegéllyel keretezi a vásznat. Ott is mozgásban marad a fény: oldalról nézve az arany okkerré sötétedik, elölről nézve világos vonalként jelenik meg, közvetlenül mellette pedig az úttesten a hosszúkás sárga fényvisszaverődés ragyog az első jármű alatt.